Perzselő menedék [antikvár]

1. fejezet )ar A vécékagyló hideg porcelánja jegesnek érződött csupasz fe- . nekem alatt, ahogy a menyasszonyi ruhám felfúvódó fehér selyem- és tüUfelhőjében gubbasztottam. Folyt a csap, és majdnem elnyomta a hamarosan sógornőm és a tanúm, Stacy dörömbölését az ajtón. Ujjaim közé csippentettem a fehér tesztcsík két végét, és figyeltem, ahogy elsötétedik a szemem előtt a második rózsaszín vonal is. A texasi Fort Hoodban a Szabad Akarat Első Baptista Egyházának hátsó mosdójába alig fért be egy vécé és egy mosdókagyló, most mégis hirtelen két személy lett az apró helyiségben, és pülanatról pillanatra jobban összezáródtak körülöttem a falak. - Darby? — kiabált be ismét Stacy. - Ugye, nem vagy rosz-szul? Shawn nem akarná, hogy hányj a nászéjszakán. - Jóban-rosszban, emlékszel? - kérdezte a koszorúslányom, Carly, és nem is kellett látoom az arcát, hogy tudjam, Stacy igencsak bosszantja. A sógornőm kiköpött bátyja volt, női kiadásban. Nyers, szarkasztikus és rendszerint mogorva, de csak addig, amíg fel nem oldódott, akkor aztán kimutatta a kegyetlenségét. Lehunytam a szemem, és a mellemhez szorítottam a tesztet. A szempillafestéktől sűrű lett a könny az arcomon. Shawnnal szinte pontosan egy éve ismerkedtem meg, pár hónappal az