Pisti vagyok, ments ki innen! [antikvár]

Hú, hát akkor most el kéne valahogy kezdeni, igaz? Nem olyan egyszerű ám az, mint ahogy elsőre látszik! A filmekben sem lép színre azonnal a főhős. Egy csomó minden megelőzi az antréját. Flancos főcím, cirádás betűk és mint minimum: egy mély hangú narrátor, aki bemorrant valamit, amivel az egész elkezdődik. Mindegy, mit, amúgy meg szinte mindig ugyanazokat a mondatokat tolja: húsz évvel később, efbíájközpont, frissen mázolva, de legalább egy „az előző részek tartalmából". De nekem nincsen narrátorom, sőt őszintén szólva elég hülyén is nézne ki papíron. Ha elég sokan elolvassák ezt a könyvet, akkor talán egyszer lesz belőle egy tévéfilm, és akkor ezt a részt már Bozai József fogja felolvasni. Ő az, akire én még halványan, de a legtöbben már sehogy nem emlékeznek. Anno a híradóban ő volt az akkori Szellőpista, az elmúlt évtizedekben viszont többnyire csakis filmek főcímeit és stáblistáját olvassa fel. Remélem, él és virul, mert a mai médiából kinézem, hogy el sem árulják nekünk, ha