Pók a sarokban [antikvár]

Részlet a műből: "1. fejezet A férfi mozdulatlanul ül velem szemben. Mereven tartja a fejét és visszafojtja a köhögését. A nap betűz a szobába, és még úgy is elviselhetetlenül meleg van, ha kigombolom az ingemet. Őt nézem. Nem szeretem - sem őt, sem magamat, sem ezt a szobát ezt a ketrecet. Legszívesebben a hajamat tépném, ráüvöltenék az egész világra. Mégsem teszek semmit, csak ülök, és a falióra ketye-gését hallgatom. A férfi elém tolja a diktafonját, és váratlanul szélesen rám moso-lyog. - Ne felejtse el! - szólal meg. - Azért vagyok itt, hogy segítsek. Szólásra nyitom a számat, de hirtelen megjelenik a fejemben egy hang, azt suttogja: Menekülj! Igyekszem nem törődni vele, valami másra figyelni, bármire, csak hogy csillapítsam a rám törő nyugtalanságot. Próbálom kitalálni, milyen magas. Túl nagydarab ehhez a székhez. Előregörnyed, kétrét hajlik, a lába alig fér el az asztal alatt. Úgy 187,9 cm és 74,3 kg, könnyedén le tudna futni egy kilométert. Megköszörüli a torkát, és rám szegezi a tekintetét. Nagyot nyelek. - Maria - kezd bele a mondandójába. - Szólíthatom - Habozik, majd kissé előrehajol. - Szólíthatom Mariának?"