Pomócsi kalandjai [antikvár]

Ebben az évben ünnepeljük a magyar kabaré 50-ik születésnapját. Nem furcsa dolog? Már ötven éves a kabarénk, ez a kedves, szemtelen fickó. Kérem, ne rójanak meg, amiért szemtelen fickónak titulálom az ötvenéves ünnepeltet - hiszen fél évszázad igazán nem nagy kor a színpadi műfajok családjában, ahol olyan tiszteletre méltó dédapa is van, mint a többezeréves tragédia, vagy olyan nagypapa, mint a opera, azzal a néhány évszázaddal a háta mögött. Kinek is lehetne kedvesebb ez az ünnep, mint a magyar kabaré legifjabb gyermekének, a mindössze hatodik életévét betöltő Vidám Színpadnak? Törtük is a fejünket - a színház művészeivel -, hogyan kedveskedjünk, milyen ajándékkal tiszteljük meg e jubileumi születésnapot. Végül is úgy jártunk, mint mindazok, akik a papa születésnapja előtt végigböngészik a kirakatokat, végigjárják a boltokat - aztán rájönnek, hogy egyik ajándék sem megfelelő a papának - és elkészítik az ominózus születésnapi fényképalbumot.