Poszt [antikvár]

1.- Na és mi van ott, a híd túlsó oldalán?Jegor már vagy ezredszer kérdezi ezt - és nem unja meg,mert a válasz mindig más.A hatalmas híd zöld kásába fúródik bele, sűrű, mérges ködbe, fokozatosan felolvad benne, és a parttól olyan húsz méterre már semmit sem látni belőle. Néha a szél nekiveselkedik, próbálja szétkergetni a ködöt - de nem tudja.A zöld függöny épp csak kicsit lebben fel - de mögötte is csak ugyanaz látható: rozsdás sínek és rozsdás pillérek, amiket benőtt valami vörös akármi, olyan hínárszerű, de nem hínár; ring a szélben, meg akkor is, ha nincs szél.A ködöt nem lehet szétkergetni, mert a folyóról emelkedik fel. A köd ennek a lomha, habos, beteg folyónak a lélegzete.A partról a folyót sem látni - a híd betonlábai már valahol a sötétben ereszkednek bele. De hallani jól lehet a ködön át is - a csobogását, a cuppogását, a korgását. Mintha élne, de ez csak látszat. Nincs ott lent semmi élő. És ha valami élő mégis belekerül, nem maradhat életben. A facsónakok elszenesednek, a gumicsónakok felhólyagosodnak és kipukkadnak. A helybéliek puskalövésnyi távolságnál jobban meg nem közelítenék a vizet. Meg hát ez is csak egy szó, hogy víz". Ugyan miféle víz?