Randevú a pókhálóban [antikvár]

Részlet a könyvből: "A környék gyerekeinek kedvenc grundján valamikor ház állott. Csúnya, összevissza díszített ház. 1944-ben bombatámadás érte, 1947-ben lebontották és mindenki legnagyobb örömére játszótér lett, ahol még egy kis méretű focipálya is büszkélkedett. Aztán ezt a grundot is elérte a pesti grundok végzete. Egy reggel gépek és emberek jelentek meg, s megkezdődött az építkezés. Gyorsan haladt a munka. A falak már majdnem elkészültek, de az ácsok még nem kezdhették a munkát. Ezen a nyári napon fülledt meleg volt, tizenkét óra előtt valaki megkongatta az ebédidő kezdetét jelző gongot, pontosabban egy méternyi síndarabot ütögettek kalapáccsal. A gongszó meglehetősen jelképes volt, mert a munkások - négy kőműves és négy betanított munkás, valamint a művezető - már a sarki borozóban itták a fröccsüket és eszegették az ebédjüket. Mindig idejártak délben, de többen már délelőtt is be-beugrottak egy kis toroköblítésre. Csak Hafala János, egy nem sokkal a nyugdíj előtt álló betanított kőműves nem tartott a társasággal."