Red Light [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
... hallotta, hogy kopogtatnak az ajtón. Egy pillanatra zavarba jött, amint rádöbbent, hogy éppen mit csinál: egy száznyolcvanhárom centi magas nő, rövid fekete ruhában, levendula illatfelhőben mászik a saját nappalijában. Talpra ugrott és az ajtóhoz ment. - Ki az? - Csak én, megint, Aubrey... Alig hallotta a parton elsuhanó autók zajától. - ... a te Fekete Felhőd. Felkapcsolta a kinti villanyt, és kinézett a kémlelőnyíláson. A rovarlámpa égője biztosan kiégett, mert csak a keresztutca másik oldalán levő lakóházat látta, mely karácsonyi lámpákkal volt díszítve, és az apró fényszórókat a parti úton, a bepárásodott lencsében miniatürizálva. Már hónapok óta nem cserélte ki azt az égőt. Mosolyogva nyitott ajtót, hiszen félig számított is rá, hogy vissza fog jönni, és tudta jól, hogy hatalma van fölötte. És mert boldog volt. Aztán az arcára fagyott a mosoly, miközben utoljára még átvillant az agyán: Ne!