Rekviem egy halott lányért [antikvár]

PROLÓGUS Bosszúszomj Gyilkos indulat fűtötte őket. Nyolcan voltak. Mindnyájan családos férfiak, odahaza feleségek és kisgyerekek vártak rájuk. Egyikőjük sem volt még a legkisebb közúti kihágásért sem büntetve, most viszont az éjszaka áldásos sötétjét kihasználva a kisváros körül elterülő rengeteg mélyére igyekeztek, hogy álmában törjenek rá az erdőben remeteként élő volt bányamesterre. A munkás overallban és bakancsban lévő férfiak mind farmereknek, kétkezi munkásoknak tűntek, és egy ócska furgonnal érkeztek a tisztásra. A takaros kis kunyhó tőlük alig harminc lépésre, néhány égbe nyúló fa tövénél állt, és látszott rajta, hogy gazdája értő kézzel építette. Két órája az egyik helyi ivóban verődtek össze és váltak békés családapákból könyörületet nem ismerő gyilkos alakulattá. A gyerekeik társának, a kis Bóka Jimmy-nek a halálhíre viharos szélként söpört végig közöttük. Az ivó jól bejáratott törzsvendégei voltak, és a kimerítő napi munka után minden este poharak és kártyalapok