Rettegés [antikvár]

Részlet a könyvből: " - Maurice! Maurice! - kiáltotta fia nevét Marc Thiers, aki már az autóban várakozott. Felesége izgatottan követte tekintetével a távolodó teherautót, mely az eddigi életük munkájának gyümölcsét szállította új otthonuk felé. Végre beteljesedik az álmuk, melyet már régóta dédelgettek. Sikerült szert tenniük arra a kastély jellegű hatalmas házra, melyet hosszú éveken keresztül csak kívülről csodálhattak, s amely a Provence tartomány kapujának számító Orange város peremén található. A kert hatalmas területet foglal magában, a hátsó fronton egy kisebb erdővel és egy rajta keresztül csordogáló patakkal. Mivel az épület és a kert hosszú idő óta elhanyagoltan áll, rengeteg feladat várt még rájuk a felújítási munkálatokkal, de ez egyiküket sem riasztotta el a vásárlás szándékától. - Maurice! Gyere már, fiam, csak rád várunk! - nyomta meg a dudát türelmetlenül a férfi, miközben a kapu felé pillantott, ahol végre megjelent egy kisebb dobozzal a kezében a tizenkilenc éves fiatalember. Az autóig tartó utat futva tette meg, majd behuppant a húga mellé a hátsó ülésre. - Az micsoda? - kíváncsiskodott a kislány a dobozra bökve. - Meglepetés. Majd ha odaértünk, megtudod! - Jaj, ne csináld már! Addig nem bírom ki! - húzta el a száját Nadine, majd ujjaival a doboz teteje felé kapott, de bátyja gyorsabb volt, mert még mielőtt a testvére elérhette volna, maga mellé tette az ülésre."