Sasok Úrnője [antikvár]

PROLÓGUS ÍRORSZÁG, 1425A Sasok Szigete Írország nyugati partja előtt emelkedik ki a tengerből, hatalmas, égbe törő kőszirtjeivel és sziklapárkányaival. Vadregényes, félelmetesen szép, széljárta hely, melyet örökösen korbácsol a tenger, s e vidéken haldokló asszonyok átkai mérgezik a jövőt. Az O'Donnell családot egy halálán levő halászlány átkozta meg: ne legyen fiú örökösük mindaddig, amíg egy asszonyt fel nem akaszt a szeretője.Ezen az éjszakán a szél úgy üvöltött, akár egy asszony, aki az összes gyermekét elveszítette.Fenn a Sasok Kastélyában az úrnő, szolgálónőitől körülvéve, felkiáltott vajúdásában.A kastély lentebbi szintjén egy szolgáló ugyancsak szült. Ö egyedül volt, egy sötét sarokba rejtőzött, a szél bevágott az ajtó alatt. Villám fúrta dárdáit a sötétségbe, s egy pillanatra mindent beragyogott. A cseléd fájdalomtól eltorzult arccal harapott az ujjaiba, hogy ne ordítson.A felső szobában a bába, aki arcát sál mögé rejtette, az úrnőhöz hajolt. Kiim armyira hevesen tombolt a vihar, hogy egy ablaktábla kivágódott, a fíiggönyökbe belekapott a szél. A bábáról lerepült a kendő, s láthatóvá vált az asszony nagy, bíborszínű anyajegye. A bába azonnal elfordult az úrnőtől, repdeső sálja után kapott, majd újra betakarta vele az arcát. Egy asszony odarohant az ablakhoz, hogy becsukja.Hosszú és fájdalmas vajúdás végén egy kislány jött világra. Az elgyengült, kimerült úrnő álomba zuhant. Az udvarhölgyek elhagyták a szobát.A bába bepólyálta a gyereket, a kandallóhoz vitte, ott egy lapátra fektette és a gyenge tüz fölé tartotta. A szülő nők körül gonosz szellemek nyüzsögnek, ellopják az újszülötteket, s saját gonosz faty-tyukat rakják helyébe. Ha a gyereknek ily lelke lenne, kikotródna