Sorsforduló [antikvár]

EHÉz TÉL LESZ - GONDOLTA A LÁNY. Nem igazán szerette a telet, hacsak tehette, megszökött előle. Szíve szerint menten összecsomagolt volna, csak úgy, ahogy szokta, egyetlen sporttáskába, és csakis a leglényegesebb holmikat. Ehelyett azonban órák óta vagy a számítógép villódzó monitorát bűvölte, vagy a hegyvonulat tengerig lenyúló, erdővel borított oldalát bámulta az ablakon át. Tiszta időben még a hullámok fodrozódását is ki tudta venni. Nicholas a reménytelenül korán kelők tapintatlanságával hajnalban telefonált rá - a lány szerint legalábbis még hajnal volt -, azt mondta, estefelé érkezik, méghozzá jó hírrel. Többet nem mondott, titkolódzott, so-molygott, ő persze tudta, minek örül annyira, de nem akarta elrontani Nicholas meglepetését. Leveled érkezett - tudatta vele a számítógép. Pittyegett, sőt csilingelt is a közléshez, épp csak nem ugrált örömében. Néha az volt az érzése, a gép egész nap az ilyen pillanatokra vár, s mint egy szerelmes leányzó, lesi a postát. Az e-mailt a kiadója küldte Chicagóból: Felkerültünk a bestsellerlistára! Engedelmeddel megszervezném az életed. Mit csinálsz mostanában? Törhetnéd a fejed valami új témán. Megcsinálhatnád a felhővadászokat. Válaszolj azonnal! Brandon.