Sötét hajnal [antikvár]

Részlet a könyvből:"Így kellett történnie. A nap egyre laposabban sütött a vidékre. Ilyenkor az árnyékok hosszabbra nyúlnak, míg szélességük változatlan marad. Torz árnyjáték. Egy elhagyott fészer árnyéka akkora, mint egy emeletes házé. A deszkafal résein keresztül éles fény vág a sötétség húsába. Odébb húsz méter hosszú fa, tizenöt méteres villanypózna. Kutya a tövében, majdnem egy méterre nyúlik el az úton, holott nem túl nagy termetű. Félméteres macska után iramodik. Kavargó por, egy ideig nem látni jól az árnyjátékot. Biciklis. Kerékpárjával együtt öt méter. Nyakánál elmetszi a vízszintes és a függőleges határa a földút és a cserjesor között. A feje a bokrok lombjainak alján vibrál végig, folyton ugráló körvonalakkal, formátlanul. Keleten a szokásosnál is mélyebb kék az ég. A lenyugvó nap fenyegető felhőtengert világít meg arrafelé. A bozótra hátulról zúdul a fény. Hátulról megvilágított paraván. Egy fej vonul végig rajta, mintha bábjáték zajlana, egyetlen, test nélküli fej, a biciklista feje. A cserjesor mögött vizesárok. Félre kell hajlítani az ágak, rengeteg tüskés ág-bog, nem engedik át könnyen a betolakodót.Óvatosan kell félrehajlítani őket, különben kisiklanak a kézből, visszavágódnak, egyenesen az ember arcába. Visszavágnak. Megvan ennek is a technikája, mikor kell lehajolni, megcsippenteni a gallyat, és óvatosan elhajlítani, túlmenni rajta, elengedni. Az ember mögött azután összecsapódhatnak az ágak, menni kell tovább..."