S.T.A.L.K.E.R. - A Minótaurosz Projekt [antikvár]

A HANGOK MINTHA feloldódtak volna a ködben. A lépteket, a kavicsok ropogását a talp alatt, a közelben kóborló mutáns kutya köhögéshez hasonlító fojtott kaffogását, e^ távoli lövés hangját, mindent letompított a sűrű pára. És ez a borongós nyirkosság szinte beborította a füvet, a fákat, a komor, szürke házakat. Ezek így együtt a teljes valószínűtlenség benyomását keltették: a növények halottak, az épületek pedig csupán illúziók. Úgy érezte, ha megérinti bármelyik építmény falát, valamiféle csúszós anyag sötét, olajos rétege tapad majd ujjára.Színész önkéntelenül beledörgölte ujjait a tenyerébe. A feléledő undortól megborzongott. A köd kavargott, szétvált, csalogatta, egyre mélyebbre húzta magába, és összezárult a háta mögött. A csalóka hangok zavart és félelmet ébresztettek benne.Sikoltani szeretett volna, odahívni Sahot, Hangát vagy legalább Görényt, bárkit azok közül, akikkel elindultak erre a portyára. Igen, bárkit! Csak azért, hogy ne legyen egyedül ebben a sűrű, mindent elborító kulimászban. Ám ösztönei azt súgták, ne tegye. Semmilyen körülmények között. A sikoltás odacsalhatja a mutánsokat. Bár, még mielőtt körbefogta volna a köd, csak csupaszok morgását hallotta, azokét a kutyákra hasonlító lényekét, a kopasz bőrükkel és pofájukból kiálló rettenetes agyaraikkal, de fantáziadús képzelete már náluk is szörnyűbb, halálosabb lényeket vizionált minden egyes fakószürke ködgomo-lyagba. Nedvességtől csillogó, formátlan, fekete, vérre és húsra, friss emberi húsra éheseket szinte érezte, ahogy széthasad rajta a karmok tépte ruha anyaga, a fantomfájdalom égő sávokban futott végig mellkasán, hátán, karjánA Minótaurosz Projekt005