Stallo [antikvár]

A giliszta kilapítva fekszik az aszfalton, elnyúlva, akár egy kígyó. Sőt még hosszabban. Az országutat szegélyező fűben folytatódik. A fiú tekintete végigfut a nyálka borította csíkon, és látja, hogy a nyom az árkon is túlmegy, és egy szürke állat hasában ér véget. Egy borz az. Döglött ugyan, de még mindig bámul. A szeme fekete üveg, és egyik mancsa úgy mered fel, mintha integetne.A kocsiajtó kinyílik, és hallani a fiú anyjának kiáltását.De a fiú nem képes elszakadni az állattól.Az anya most kiszáll.Megáll a fiú mellett. Felhúzza az orrát, a szemüvege megemelkedik.-Elütötték - mondja.-De miért néz így ki, és mi ez itt?-Az a bele. Biztos valami madár cibálta ki belőle. Vagy valami másfajta állat.A fiú kíváncsi, milyen madár vagy állat lehetett az.-Gyere már! - mondja az anya.-De még nem pisiltem.-Akkor hajrá!Arcát az ablaküvegnek nyomja, de a fenyők olyan magasra nyúlnak, hogy alig látni, mi lehet fent a sűrű tűlevelek között. Két térde közt egy fantás üveget szorít, melyből időről időre hörpint egyet. Az üveg meleg, és az utolsó kortyok is egyre langyosabbak. Már majdnem három órája utaznak, a fiú egyvégtében sosem ült még ennyit autóban.Amikor megállnak, nem is fogja fel, hogy végre megérkeztek.Az erdő kellős közepén vannak, sehol egyetlen házikó.Csak gaz mindenfelé.5