Stílusgyakorlatok [antikvár]

Kiadói kartonkötésben, az első kötéstáblába applikált három színes, valódi kabátgombbal. Példányszám összesen: 10000. Ebből 400 különleges kötésben. A függelékben Bognár Róbert "Könó Rajmund Magyar stílgyak". „Az ​ötösön csúcsforgalomban. Huszonhat éves forma pasas, fején puhakalap, a szalag helyett paszománnyal; hosszú nyak, mintha kinyújtották volna. Utasok szállnak le és föl. A pasas rátámad az egyik mellette állóra. Azt veti a szemére, hogy meglöki őt, valahányszor ott megy el valaki. Nyafogós hang, de szeretne keménynek hangzani. Megürül egy ülőhely, a pasas odaront.” Aki tudni szeretné, hogy mindennapi életünk eme gyakran előforduló helyzetét miként lehet elbeszélni precízen, kényeskedve, metafizikusan, visszafelé, alexandrinusban, szonettben, elő- és véghangzókat csonkolva, magán- és mássalhangzókat csereberélve, konyhalatinsággal, görögösen, táviratilag, indulatszókban s még több tucatnyi módon (összesen nyolcvannyolcféleképpen), az megtudhatja Queneau ellenállhatatlanul mulatságos könyvecskéjéből, amelyek szemelvényeiből állt össze néhány évvel ezelőtt a budapesti Katona József Színház nagy sikerű előadása. Kötetünkben Queneau stílusbravúrjainak teljes színpompája kibontakozik, sőt kiegészül egy rövid, ám annál velősebb Magyar stílgyakkal. "Szántó Tibor a betűtípusokat variálva, takarékos kollázsokkal, nagy és agresszív mértani foltokkal, és sok sok kabát-, blúz-, pizsama- és gatyagomb-fotográfiával rakta ki az eredetivel továbbjátszó újabb Helikonkáját. Mintha gombszemélyik igazolványképeiről tekintenének ránk a gombluk szemek. E könyv tartalma a formája, a szöveg formája és a szöveg kiállításának, kinyomtatásának formája. S a fordítás bravúros formája. Bognár Róbert 1980-ban Párizsban „röhögte betegre” magát a Stílusgyakorlatokon. Fölkapta az elpergő gombot (egész pontosan nyolcvannyolcat a kilencvenkilencből), és mire hazahozta, a francia gombból magyar gomb lett. Nemcsak attól, hogy Bognár Kené Rajmund álnéven, függelékként tizenegy saját variánst csatolt a műhöz (88+11=99), hanem főleg attól, hogy a kötet ábrái, sémái, szavai egyértelműen a magyar szemnek szólnak." - Tarján Tamás (Népszabadság, 1988.)