kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![Agócs Sándor - Susztermatt [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/555/4972555.jpg "Agócs Sándor - Susztermatt [antikvár]")
Susztermatt [antikvár]
Agócs Sándor, Almási Miklós, Baka István, Balázs József, Bereményi Géza, Bertók László, Bodor Ádám, Bohumil Hrabal, Csalog Zsolt, Csurka István, Eörsi István, Farkas Zsolt, Fejes Endre, Fodor András, Grendel Lajos, György Péter, Gyurkovics Tibor, Hajóczy Péter, Hankis Elemér, Hazai Attila, Illés Lajos, Jókai Anna, Kálnoky László, Kántor Péter, Karinthy Ferenc, Kemény István, Kolozsvári Grandpierre Emil, Koltay Gábor, Kornis Mihály, Kovács András Ferenc, Kovács Zoltán, Kukorelly Endre, Ladányi Mihály, Lázár Ervin, Lengyel Balázs, Lengyel László, Mándy Iván, Marno János, Megyesi Gusztáv, Moldova György, Nádas Péter, Parti Nagy Lajos, Petőcz András, Reményi József Tamás, Somlyó György, Spiró György, Szabó Magda, Szentkuthy Miklós, Szilágyi Ákos, Tandori Dezső, Tarján Tamás, Térey János, Tógh Krisztina, Tolnai Ottó, Turcsányi Sándor, Ungvári Tamás, Utassy József, Várady Szabolcs, Végh Antal, Weöres Sándor
Bukéták és barátnék
Akkoriban furcsa kutyaszorítóba kerültem: már másfél órája nem volt dolgom nővel. Még szerencse, hogy a Rádió udvarán összetalálkoztam Tersánszky Józsi Jenővel: éppen a Kakuk Marcit sózta el a gyermekrovatnak. Ő mindjárt bemutatott egy hangmérnöknőnek, aztán legendás svájcisapkáját a fejébe csapva elviharzott.
- Emília vagyok - mutatkozott be a hangmérnöknő. A neveknek ez a játéka föllelkesített. Szóval az enyém benne van az övében! Forró heteket töltöttünk együtt...
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
1260 Ft
Részletesen erről a termékről
Bővebb ismertető
Bukéták és barátnék
Akkoriban furcsa kutyaszorítóba kerültem: már másfél órája nem volt dolgom nővel. Még szerencse, hogy a Rádió udvarán összetalálkoztam Tersánszky Józsi Jenővel: éppen a Kakuk Marcit sózta el a gyermekrovatnak. Ő mindjárt bemutatott egy hangmérnöknőnek, aztán legendás svájcisapkáját a fejébe csapva elviharzott.
- Emília vagyok - mutatkozott be a hangmérnöknő. A neveknek ez a játéka föllelkesített. Szóval az enyém benne van az övében! Forró heteket töltöttünk együtt Emíliával, mígnem váratlan akadály tornyosult szerelmünk elé. Szokott utazásomat tettem az 52-es villamoson. Rajtam kívül csak egy diáklány foglalt helyet a kocsiban. Valamiképp melléje sodródtam. Úgy éreztem nem kerülhetem el a bemutatkozást. Szabad kezemmel kalapot emeltem:
- Nem lenne jobb menetiránynak háttal?
- Megpróbálhatjuk - felelte pihegve ő. - Különben Emília vagyok. Medika.
Boldog voltam Emíliával. Előbbivel csak a 11-es, utóbbival az 52-es villamoson szerettük egymást: a két vonalnak szerencsére nincs találkozási pontja. Mindenki másra maradt a troli és a helyiérdekű vasút.
Termékadatok
Cím: Susztermatt [antikvár]
Szerző:
Agócs Sándor
,
Almási Miklós
,
Baka István
,
Balázs József
,
Bereményi Géza
,
Bertók László
,
Bodor Ádám
,
Bohumil Hrabal
,
Csalog Zsolt
,
Csurka István
,
Eörsi István
,
Farkas Zsolt
,
Fejes Endre
,
Fodor András
,
Grendel Lajos
,
György Péter
,
Gyurkovics Tibor
,
Hajóczy Péter
,
Hankis Elemér
,
Hazai Attila
,
Illés Lajos
,
Jókai Anna
,
Kálnoky László
,
Kántor Péter
,
Karinthy Ferenc
,
Kemény István
,
Kolozsvári Grandpierre Emil
,
Koltay Gábor
,
Kornis Mihály
,
Kovács András Ferenc
,
Kovács Zoltán
,
Kukorelly Endre
,
Ladányi Mihály
,
Lázár Ervin
,
Lengyel Balázs
,
Lengyel László
,
Mándy Iván
,
Marno János
,
Megyesi Gusztáv
,
Moldova György
,
Nádas Péter
,
Parti Nagy Lajos
,
Petőcz András
,
Reményi József Tamás
,
Somlyó György
,
Spiró György
,
Szabó Magda
,
Szentkuthy Miklós
,
Szilágyi Ákos
,
Tandori Dezső
,
Tarján Tamás
,
Térey János
,
Tógh Krisztina
,
Tolnai Ottó
,
Turcsányi Sándor
,
Ungvári Tamás
,
Utassy József
,
Várady Szabolcs
,
Végh Antal
Weöres Sándor
Kiadó: Antológia Kiadó
Kötés: Ragasztott papírkötés
ISBN: 9637908749
Méret: 120 mm x 180 mm
Esztéta-filozófus, az MTA tagja.
A filozófia és a szociológia határterületein végzett kutatásai mellett több évtizede foglalkozik az ezredforduló gazdaságfejlődésével.
E témában jelentek meg a Léghajó Manhattan felett (1992) és a Napóra a Times Square-en (1995) című könyvei.
Az Athenaeum Kiadónál megjelent művei:Hová tűnt az a rengeteg pénz? - Válságkönyv (2009)
A filozófia és a szociológia határterületein végzett kutatásai mellett több évtizede foglalkozik az ezredforduló gazdaságfejlődésével.
E témában jelentek meg a Léghajó Manhattan felett (1992) és a Napóra a Times Square-en (1995) című könyvei.
Az Athenaeum Kiadónál megjelent művei:Hová tűnt az a rengeteg pénz? - Válságkönyv (2009)
1936. február 22-én született Kolozsváron, ott végzett teológiát, de nem vállalt lelkészi szolgálatot. 1960-tól levéltárosként, majd 1964-től egy másoló-fordító irodában dolgozott. 1965-ben publikálta első novelláját a kolozsvári Utunk című folyóiratban. 1968-tól szabadfoglalkozású író.
1982-ben települt át Magyarországra, ahol 1984-től a Magvető Könyvkiadó felelős szerkesztője. Már érett íróként jelent meg első, rövid prózákat tartalmazó kötete, A tanú (1969). Kisepikai műveivel egészen egyedülállót alkotott a magyar irodalomban. Ezt vallotta egy helyütt: „Semmi nincs előre készen, számomra is majdnem minden az írás folyamatában bontakozik ki. Kiindulópontnak olykor elég egy helyszín, egy érzés, egy illat, egy hely, ahol történni kezd valami. Vagy egyszerűen csak egy hangulat. Valami, amit nem lehet előre kicédulázni, rögzíteni. Ez a megfoghatatlan valami, titkos fuvallat a novella lelke. Ha ez nem lebeg valahol ott a közelünkben, jobb a dolgot nem erőltetni…”
Művei megjelentek román, angol, német, francia, norvég, dán, olasz, bolgár, szerb, horvát, szlovák nyelven is. 2007. október 4-én mutatták be Az érsek látogatása című regényéből készült filmet (Dolina) Kamondi Zoltán rendezésében.
Díjai
Első kötetesek Díja (1969), a Román Írószövetség Prózai Díja (1970, 1975), Kritikusok Díja (1975), József Attila-díj (1986), Déry Tibor-jutalom (1989, 1992), Artisjus Irodalmi Díj (1990), Krúdy Gyula-díj (1992), A Magyar Napló Díja (1991), Kortárs-nívódíj (1991), a Soros Alapítvány életműdíja (1993), a Művészeti Alap Literatúra Díja (1996), Márai Sándor-díj (1996), a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja (1998), Magyar Irodalmi Díj (2002), Irodalmi Alkotói Díj (2002), Kossuth-díj (2003), Artisjus Irodalmi Nagydíj (2011)
1982-ben települt át Magyarországra, ahol 1984-től a Magvető Könyvkiadó felelős szerkesztője. Már érett íróként jelent meg első, rövid prózákat tartalmazó kötete, A tanú (1969). Kisepikai műveivel egészen egyedülállót alkotott a magyar irodalomban. Ezt vallotta egy helyütt: „Semmi nincs előre készen, számomra is majdnem minden az írás folyamatában bontakozik ki. Kiindulópontnak olykor elég egy helyszín, egy érzés, egy illat, egy hely, ahol történni kezd valami. Vagy egyszerűen csak egy hangulat. Valami, amit nem lehet előre kicédulázni, rögzíteni. Ez a megfoghatatlan valami, titkos fuvallat a novella lelke. Ha ez nem lebeg valahol ott a közelünkben, jobb a dolgot nem erőltetni…”
Művei megjelentek román, angol, német, francia, norvég, dán, olasz, bolgár, szerb, horvát, szlovák nyelven is. 2007. október 4-én mutatták be Az érsek látogatása című regényéből készült filmet (Dolina) Kamondi Zoltán rendezésében.
Díjai
Első kötetesek Díja (1969), a Román Írószövetség Prózai Díja (1970, 1975), Kritikusok Díja (1975), József Attila-díj (1986), Déry Tibor-jutalom (1989, 1992), Artisjus Irodalmi Díj (1990), Krúdy Gyula-díj (1992), A Magyar Napló Díja (1991), Kortárs-nívódíj (1991), a Soros Alapítvány életműdíja (1993), a Művészeti Alap Literatúra Díja (1996), Márai Sándor-díj (1996), a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja (1998), Magyar Irodalmi Díj (2002), Irodalmi Alkotói Díj (2002), Kossuth-díj (2003), Artisjus Irodalmi Nagydíj (2011)
Bohumil Hrabal (Brno, 1914. március 28. – Prága, 1997. február 3.) cseh író.
Morvaországban, Brno-®idenicé-n született. Apja neve nem ismert. Nevelőapja Franti¹ek Hrabal sörgyári könyvelő, akihez anyja, Marie 1920-ban ment férjhez. A kis Bohumil nem volt jó tanuló, az iskolánál sokkal jobban érdekelte a sörgyár világa és a munkások történetei, különösen nevelőapjának testvére, Jozef volt rá nagy hatással. A nymburki (más források szerint polnai) sörgyárban eltöltött gyermekkor élményei és a kisvárosi hangulat Hrabal számos későbbi művében alapvető motívumként jelenik meg.
1935-ben érettségizett és beiratkozott a prágai Károly Egyetem jogi karára, de a háború és a német megszállás miatt tanulmányait csak 1946-ban fejezte be. A háború alatt rövid ideig vasúti forgalmistaként dolgozott Kostomlatyban, ebből az élményből született a Szigorúan ellenőrzött vonatok (1965), amelyből Jiøí Menzel rendezett Oscar-díjas filmet. Volt biztosítási ügynök, kereskedelmi utazó, és az 1950-es években a kladnói vasműben dolgozott fizikai munkásként Vladimír Boudníkkal.
1963-tól foglalkozásszerűen ír. Az 1970-es évek elején a csehszlovák hatóságok számos könyvét nem engedték megjelenni, többek között az Őfelsége pincére voltam (Obsluhoval jsem anglického krále) és a Városka, ahol megállt az idő (Mìsteèko, kde se zastavil èas) című műveket. Egy darabig szamizdatokban és külföldön is publikált.
Galambetetés közben, a prágai Na Bulovce kórház ötödik emeletéről kizuhanva halt meg. Halálát többen hrabali szatirikus, fekete humorral megkomponált öngyilkosságnak tartják.
Morvaországban, Brno-®idenicé-n született. Apja neve nem ismert. Nevelőapja Franti¹ek Hrabal sörgyári könyvelő, akihez anyja, Marie 1920-ban ment férjhez. A kis Bohumil nem volt jó tanuló, az iskolánál sokkal jobban érdekelte a sörgyár világa és a munkások történetei, különösen nevelőapjának testvére, Jozef volt rá nagy hatással. A nymburki (más források szerint polnai) sörgyárban eltöltött gyermekkor élményei és a kisvárosi hangulat Hrabal számos későbbi művében alapvető motívumként jelenik meg.
1935-ben érettségizett és beiratkozott a prágai Károly Egyetem jogi karára, de a háború és a német megszállás miatt tanulmányait csak 1946-ban fejezte be. A háború alatt rövid ideig vasúti forgalmistaként dolgozott Kostomlatyban, ebből az élményből született a Szigorúan ellenőrzött vonatok (1965), amelyből Jiøí Menzel rendezett Oscar-díjas filmet. Volt biztosítási ügynök, kereskedelmi utazó, és az 1950-es években a kladnói vasműben dolgozott fizikai munkásként Vladimír Boudníkkal.
1963-tól foglalkozásszerűen ír. Az 1970-es évek elején a csehszlovák hatóságok számos könyvét nem engedték megjelenni, többek között az Őfelsége pincére voltam (Obsluhoval jsem anglického krále) és a Városka, ahol megállt az idő (Mìsteèko, kde se zastavil èas) című műveket. Egy darabig szamizdatokban és külföldön is publikált.
Galambetetés közben, a prágai Na Bulovce kórház ötödik emeletéről kizuhanva halt meg. Halálát többen hrabali szatirikus, fekete humorral megkomponált öngyilkosságnak tartják.
Kétszeres József Attila-díjas író, dramaturg, politikus. 1934-ben született. Irodalmi munkásságát elsősorban drámaíróként folytatta.
A rendszerváltás idején aktívan részt vett a monori, illetve a lakiteleki találkozó munkájában, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója volt. 1
993-ban kizárták az MDF-ből, ekkor megalapította a Magyar Igazság és Élet Pártját, amelynek haláláig elnöke volt. 1990–1994 között az MDF, majd 1998–2002 között a MIÉP színeiben országgyűlési képviselő volt. Csurka Péter újságíró fia és Csurka László színművész bátyja.
A rendszerváltás idején aktívan részt vett a monori, illetve a lakiteleki találkozó munkájában, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója volt. 1
993-ban kizárták az MDF-ből, ekkor megalapította a Magyar Igazság és Élet Pártját, amelynek haláláig elnöke volt. 1990–1994 között az MDF, majd 1998–2002 között a MIÉP színeiben országgyűlési képviselő volt. Csurka Péter újságíró fia és Csurka László színművész bátyja.
(1923–2015)
Kossuth - József Attila - díjas magyar író, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. 1923-ban született Budapesten.
Író, drámaíró.
A Rozsdatemető a hatvanas évek irodalmi szenzációja volt, és több mint harminc nyelvre fordították le.
Kossuth - József Attila - díjas magyar író, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. 1923-ban született Budapesten.
Író, drámaíró.
A Rozsdatemető a hatvanas évek irodalmi szenzációja volt, és több mint harminc nyelvre fordították le.
Jókai Anna (Budapest, Józsefváros, 1932. november 24. – Budapest, 2017. június 5.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és József Attila-díjas magyar író- és költőnő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. 2015-ben a Forbes őt választotta a 8. legbefolyásosabb magyar nőnek a kultúrában.
Jókai Anna 1932. november 24-én született Budapesten. Már kisgyermekkorában érdekelte az írás, de tizenhat éves korában felhagyott vele és csak későn, 33-34 éves korában folytatta újból és vált íróvá. 1951-53 között könyvelő, 1953-1957 között népművelő, művelődési előadó volt. 1956-ban felvételizett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, levelező tagozatra és így munkáját tovább folytathatta 1961-ig, mint főkönyvelő. 1961-ben magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett és tanított 1961-től 1970-ig a Budapest VIII. ker. Jázmin utcai általános iskolában. 1966-ban jelentkezett legelső novellapublikációjával, 1968-ban pedig a 4447 című regénnyel. Közben folyamatosan tanított, 1971-től 1974-ig a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnáziumban. 1968 és 1977 között öt regénye és négy elbeszéléskötete jelent meg, többek között 1969-ben a Kötél nélkül című novelláskötete. Művei ettől fogva az olvasók érdeklődésének középpontjába kerültek és egyre többen olvasták írásait. 1974-től csak írói hivatásának él, szabadfoglalkozású író. 1986-1989 között az Írószövetség alelnöke, 1989-től elnökségi tagja, 1990-1992-ig elnöke volt.
Akárcsak Németh László, íróként is „megmaradt tanárnak”: műveiben gyakran jelennek meg pedagógusok (Tartozik és követel, A forma, Magyaróra, Szép kerek egész, Selyem Izabella), a tanári hivatás, a tanítás lehetőségének és értelmének problémái. Műveiben megjelennek az emberi közönyösség elleni küzdelem, a szeretet képviselete a világban, a spiritualitás, és a keresztény értékek.
Jókai Anna 1932. november 24-én született Budapesten. Már kisgyermekkorában érdekelte az írás, de tizenhat éves korában felhagyott vele és csak későn, 33-34 éves korában folytatta újból és vált íróvá. 1951-53 között könyvelő, 1953-1957 között népművelő, művelődési előadó volt. 1956-ban felvételizett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, levelező tagozatra és így munkáját tovább folytathatta 1961-ig, mint főkönyvelő. 1961-ben magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett és tanított 1961-től 1970-ig a Budapest VIII. ker. Jázmin utcai általános iskolában. 1966-ban jelentkezett legelső novellapublikációjával, 1968-ban pedig a 4447 című regénnyel. Közben folyamatosan tanított, 1971-től 1974-ig a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnáziumban. 1968 és 1977 között öt regénye és négy elbeszéléskötete jelent meg, többek között 1969-ben a Kötél nélkül című novelláskötete. Művei ettől fogva az olvasók érdeklődésének középpontjába kerültek és egyre többen olvasták írásait. 1974-től csak írói hivatásának él, szabadfoglalkozású író. 1986-1989 között az Írószövetség alelnöke, 1989-től elnökségi tagja, 1990-1992-ig elnöke volt.
Akárcsak Németh László, íróként is „megmaradt tanárnak”: műveiben gyakran jelennek meg pedagógusok (Tartozik és követel, A forma, Magyaróra, Szép kerek egész, Selyem Izabella), a tanári hivatás, a tanítás lehetőségének és értelmének problémái. Műveiben megjelennek az emberi közönyösség elleni küzdelem, a szeretet képviselete a világban, a spiritualitás, és a keresztény értékek.
Kántor Péter 1949-ben született, Budapesten. Költő, műfordító.
1973-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán angol-orosz, majd 1978-ban magyar szakon szerzett diplomát. 1973 és 1976 között budapesti középiskolákban dolgozott nyelvtanárként. 1984 és 1986 között a Kortárs munkatársa. 1990-91-ben Fulbright ösztöndíjas az Egyesült Államokban. 1997 és 2000 között az Élet és Irodalom versrovatvezetője.Verseskötetei: Kavics (1976), Halmadár (1981), Sebbel-lobbal (gyerekversek, 1983), Grádicsok (1985), Hogy nő az ég (1988), Napló 1987-1989 (1991), Fönt lomb, lent avar (1993), Mentafű (válogatott versek (1994), Búcsú és megérkezés (1997), Lóstaféta (2002), Trója-variációk (2008), Kétszáz lépcső föl és le (gyerekversek, 2005), Megtanulni élni – Versek 1976-2009 (2009), Köztünk maradjon (2012).
A brémai muzsikusok című gyermekdarabját 1999-ben a Stúdió K mutatta be (Fodor Tamás rendezte). Fontosabb műfordításai: Pilnyak: Meztelen év (1979), Remizov: Testvérek a keresztben (1985), Puskin : A kapitány lánya (2009). Válogatásában jelent meg az Új kabát, utolsó esély – kortárs brit költők antológiája (1993). Visszanéző címmel kortárs költők esszé-antológiáját válogatta és szerkesztette (2000).
Verseit több nyelvre lefordították; több nemzetközi költői fesztiválon szerepelt Európában, az Amerikai Egyesült Államokban, Afrikában, Kínában.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Halmadár (1981), Grádicsok (1985), Hogy nő az ég (1988), Búcsú és megérkezés (1997), Lóstaféta (2002), Trója-variációk (2008), Megtanulni élni - Versek 1976-2009 (2009), Köztünk maradjon (2012), Egy kötéltáncos feljegyzéseiből (tárcanovellák) (2016)
Díjai
Wessely László-díj (1990), Déry Tibor-jutalom (1991), Fulbright-ösztöndíj (1991), Füst Milán-jutalom (1992), József Attila-díj (1994), Soros Alkotói díj (1999-2000), Vas István-díj (2004), Babérkoszorú-díj (2007), Palládium-díj (2009), Radnóti-díj (2012), Artisjus Irodalmi Nagydíj (2013)
Tagja a Szépírók Társaságának, a Digitális Irodalmi Akadémiának és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.
A szerző portréját Szilágyi Lenke készítette.
1973-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán angol-orosz, majd 1978-ban magyar szakon szerzett diplomát. 1973 és 1976 között budapesti középiskolákban dolgozott nyelvtanárként. 1984 és 1986 között a Kortárs munkatársa. 1990-91-ben Fulbright ösztöndíjas az Egyesült Államokban. 1997 és 2000 között az Élet és Irodalom versrovatvezetője.Verseskötetei: Kavics (1976), Halmadár (1981), Sebbel-lobbal (gyerekversek, 1983), Grádicsok (1985), Hogy nő az ég (1988), Napló 1987-1989 (1991), Fönt lomb, lent avar (1993), Mentafű (válogatott versek (1994), Búcsú és megérkezés (1997), Lóstaféta (2002), Trója-variációk (2008), Kétszáz lépcső föl és le (gyerekversek, 2005), Megtanulni élni – Versek 1976-2009 (2009), Köztünk maradjon (2012).
A brémai muzsikusok című gyermekdarabját 1999-ben a Stúdió K mutatta be (Fodor Tamás rendezte). Fontosabb műfordításai: Pilnyak: Meztelen év (1979), Remizov: Testvérek a keresztben (1985), Puskin : A kapitány lánya (2009). Válogatásában jelent meg az Új kabát, utolsó esély – kortárs brit költők antológiája (1993). Visszanéző címmel kortárs költők esszé-antológiáját válogatta és szerkesztette (2000).
Verseit több nyelvre lefordították; több nemzetközi költői fesztiválon szerepelt Európában, az Amerikai Egyesült Államokban, Afrikában, Kínában.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Halmadár (1981), Grádicsok (1985), Hogy nő az ég (1988), Búcsú és megérkezés (1997), Lóstaféta (2002), Trója-variációk (2008), Megtanulni élni - Versek 1976-2009 (2009), Köztünk maradjon (2012), Egy kötéltáncos feljegyzéseiből (tárcanovellák) (2016)
Díjai
Wessely László-díj (1990), Déry Tibor-jutalom (1991), Fulbright-ösztöndíj (1991), Füst Milán-jutalom (1992), József Attila-díj (1994), Soros Alkotói díj (1999-2000), Vas István-díj (2004), Babérkoszorú-díj (2007), Palládium-díj (2009), Radnóti-díj (2012), Artisjus Irodalmi Nagydíj (2013)
Tagja a Szépírók Társaságának, a Digitális Irodalmi Akadémiának és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.
A szerző portréját Szilágyi Lenke készítette.
1961-ben született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar–történelem szakon diplomázott 1990-ben.
Verseket, prózát, esszét, kritikát, egy fél drámát, könyvajánlatokat, fülszövegeket, JAK-tábori naplót, netnaplót, tévéjáték-dialógusokat (sőt, álnéven egy fél ponyvaregényt) írt eddig.
Kemény István a nyolcvanas években induló nemzedék jelentős, és írókörökben az egyik legnagyobb hatású, eredeti hangú és kísérletező kedvű alkotója. Első verseskötete Csigalépcső az elfelejtett tanszékekhez címmel az Eötvös Loránd Tudományegyetem kiadásában jelent meg 1984-ben. Ezt követően jelentkezett verseskötettel, regénnyel (Az ellenség művészete), tárcanovellákkal (Család, gyerekek, autó). Ez utóbbiakat korábban az Élet és Irodalomban publikálta. 1984 és 2002 között tíz könyve jelent meg, többek közt két nagy hatású verseskönyve, a válogatott verseit tartalmazó Valami a vérről, 1998-ban, majd három évvel később a Hideg. Első verseskötete, amelyet a Magvető Kiadó gondozott, a 2006-ban kiadott Élőbeszéd, eddigi egyetlen regénye a Kedves Ismeretlen (2009). Összegyűjtött versei Állástalan táncosnő címmel jelentek meg 2011-ben. Lúdbőr című 2017-es esszékötete az elmúlt évek egyik legfontosabb kulturális-honismereti teljesítménye; vallomások és töprengések füzére hagyományról és modernségről, költészetről és történelemről, hazánkról és Európáról. 2018-ban napvilágot látott Nílus című verses könyve hasonlóan A királynálhoz ékes bizonyítéka annak, hogyan mélyül el és keres egyszerre új megszólalási formákat Kemény István lírája.
Fotó © Szilágyi Lenke
Díjai
Kilencek-díj (1986), A Szépirodalmi Könyvkiadó Nívódíja (1988), Móricz-ösztöndíj (1989), A Jövő Irodalmáért-díj (1989), a Holnap Kiadó Nívódíja (1990), Soros-ösztöndíj (1994), Hidas Antal-díj (1994), Graves-díj (1995), Déry Tibor-díj (1997), József Attila-díj (1997), Zelk Zoltán-díj (2001), Arany János-ösztöndíj (2002), Palatinus-díj (2002), JAK-díj (2004) Palládium-díj (2007), Babérkoszorú-díj (2007), Márai Sándor-díj (2010), Hévíz Irodalmi Díj (2016), Babits Mihály Alkotói Emlékdíj (2016)
Verseket, prózát, esszét, kritikát, egy fél drámát, könyvajánlatokat, fülszövegeket, JAK-tábori naplót, netnaplót, tévéjáték-dialógusokat (sőt, álnéven egy fél ponyvaregényt) írt eddig.
Kemény István a nyolcvanas években induló nemzedék jelentős, és írókörökben az egyik legnagyobb hatású, eredeti hangú és kísérletező kedvű alkotója. Első verseskötete Csigalépcső az elfelejtett tanszékekhez címmel az Eötvös Loránd Tudományegyetem kiadásában jelent meg 1984-ben. Ezt követően jelentkezett verseskötettel, regénnyel (Az ellenség művészete), tárcanovellákkal (Család, gyerekek, autó). Ez utóbbiakat korábban az Élet és Irodalomban publikálta. 1984 és 2002 között tíz könyve jelent meg, többek közt két nagy hatású verseskönyve, a válogatott verseit tartalmazó Valami a vérről, 1998-ban, majd három évvel később a Hideg. Első verseskötete, amelyet a Magvető Kiadó gondozott, a 2006-ban kiadott Élőbeszéd, eddigi egyetlen regénye a Kedves Ismeretlen (2009). Összegyűjtött versei Állástalan táncosnő címmel jelentek meg 2011-ben. Lúdbőr című 2017-es esszékötete az elmúlt évek egyik legfontosabb kulturális-honismereti teljesítménye; vallomások és töprengések füzére hagyományról és modernségről, költészetről és történelemről, hazánkról és Európáról. 2018-ban napvilágot látott Nílus című verses könyve hasonlóan A királynálhoz ékes bizonyítéka annak, hogyan mélyül el és keres egyszerre új megszólalási formákat Kemény István lírája.
Fotó © Szilágyi Lenke
Díjai
Kilencek-díj (1986), A Szépirodalmi Könyvkiadó Nívódíja (1988), Móricz-ösztöndíj (1989), A Jövő Irodalmáért-díj (1989), a Holnap Kiadó Nívódíja (1990), Soros-ösztöndíj (1994), Hidas Antal-díj (1994), Graves-díj (1995), Déry Tibor-díj (1997), József Attila-díj (1997), Zelk Zoltán-díj (2001), Arany János-ösztöndíj (2002), Palatinus-díj (2002), JAK-díj (2004) Palládium-díj (2007), Babérkoszorú-díj (2007), Márai Sándor-díj (2010), Hévíz Irodalmi Díj (2016), Babits Mihály Alkotói Emlékdíj (2016)
Lázár Ervin (Budapest, 1936. május 5. – Budapest, 2006. december 22.) Kossuth-díjas magyar író, elbeszélő, meseíró, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
A leginkább meséiről ismert író első novellája a Jelenkorban jelent meg 1958-ban. Írásaihoz az inspirációt javarészt gyermekkorából merítette. Írásai jellegéből fakad, hogy szövegeit gyakran feldolgozták színházi, filmes adaptációk és rádiójátékok formájában, illetve ő maga is írt hangjátékokat. Műveinek nyelvezete egyéni és játékos. Jellegzetes hangvételű meséi mind a gyermekek, mind pedig a felnőttek körében népszerűségnek örvendettek, örvendenek. Az 1964-ben megjelent A kisfiú meg az oroszlánok című kötetét Réber László illusztrálta, aki ekkortól kezdve az íróval rendszeresen együttműködött. Egyetlen regénye az 1971-es A fehér tigris. Meseregényéért, az 1979-es Berzsián és Didekiért 1982-ben nemzetközi Andersen-diplomával tüntették ki. Ó be szép az élet, s minden más madár című hangjátéka elnyerte szerzőjének a Magyar Rádió 1986. évi kishangjáték-pályázatának első díját.
A Tolna megyei Alsó-Rácegrespusztán nevelkedett, a családja 1951-ig élt itt. Apja, Lázár István, uradalmi ügyintéző volt, édesanyja Pentz Etelka. Felsőrácegresre járt át iskolába, majd Sárszentlőrincre. Tízéves korában a székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnáziumba íratták, de amikor 1948-ban államosították az iskolát, egy idős tanár magántanítványa lett, Sárszentlőrincen.
1950 októberétől Szekszárdra járt középiskolába, a Garay János Gimnáziumba. Ide apja származása miatt nem akarták felvenni, egy élsportoló rokon közbenjárására sikerült mégis. Szüleit, akik a földosztással szegényebbek lettek, mint a környék lakói, mégis osztályidegennek számítottak, 1951-ben kitették a szolgálati lakásból. Tüskéspusztára költöztek.
1954-ben érettségizett. Ezután a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarára járt.
1959. február 1-jétől az Esti Pécsi Napló újságírója. 1961-ben megszerzi a magyartanári diplomát.
Az újságnál 1963-ig marad: utána a Dunántúli Napló és Tüskés Tibor segítségével az irodalmi folyóirat Jelenkor munkatársa. 1965-ben Budapestre költözik, itt az Élet és Irodalomnál helyezkedik el tördelőszerkesztőként. 1971-től 1989-ig szabadfoglalkozású író.
A Magyar Fórum alapító tagja (1989. október 1.), ennél a lapnál egy szűk évig főmunkatárs. A következő években a Magyar Napló, a Pesti Hírlap és a Magyar Nemzet munkatársa; 1992-től a Hitel olvasószerkesztője.
A Magyar Újságírók Országos Szövetségének tagja volt (1991-1994). A Magyar Írószövetség tagja (1969-től).
Felesége Vathy Zsuzsa írónő volt, gyermekeik: Fruzsina (magyar–földrajz szakos középiskolai tanárnő), Zsigmond (jogász).
2006. december 22-én hunyt el Budapesten.
A leginkább meséiről ismert író első novellája a Jelenkorban jelent meg 1958-ban. Írásaihoz az inspirációt javarészt gyermekkorából merítette. Írásai jellegéből fakad, hogy szövegeit gyakran feldolgozták színházi, filmes adaptációk és rádiójátékok formájában, illetve ő maga is írt hangjátékokat. Műveinek nyelvezete egyéni és játékos. Jellegzetes hangvételű meséi mind a gyermekek, mind pedig a felnőttek körében népszerűségnek örvendettek, örvendenek. Az 1964-ben megjelent A kisfiú meg az oroszlánok című kötetét Réber László illusztrálta, aki ekkortól kezdve az íróval rendszeresen együttműködött. Egyetlen regénye az 1971-es A fehér tigris. Meseregényéért, az 1979-es Berzsián és Didekiért 1982-ben nemzetközi Andersen-diplomával tüntették ki. Ó be szép az élet, s minden más madár című hangjátéka elnyerte szerzőjének a Magyar Rádió 1986. évi kishangjáték-pályázatának első díját.
A Tolna megyei Alsó-Rácegrespusztán nevelkedett, a családja 1951-ig élt itt. Apja, Lázár István, uradalmi ügyintéző volt, édesanyja Pentz Etelka. Felsőrácegresre járt át iskolába, majd Sárszentlőrincre. Tízéves korában a székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnáziumba íratták, de amikor 1948-ban államosították az iskolát, egy idős tanár magántanítványa lett, Sárszentlőrincen.
1950 októberétől Szekszárdra járt középiskolába, a Garay János Gimnáziumba. Ide apja származása miatt nem akarták felvenni, egy élsportoló rokon közbenjárására sikerült mégis. Szüleit, akik a földosztással szegényebbek lettek, mint a környék lakói, mégis osztályidegennek számítottak, 1951-ben kitették a szolgálati lakásból. Tüskéspusztára költöztek.
1954-ben érettségizett. Ezután a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarára járt.
1959. február 1-jétől az Esti Pécsi Napló újságírója. 1961-ben megszerzi a magyartanári diplomát.
Az újságnál 1963-ig marad: utána a Dunántúli Napló és Tüskés Tibor segítségével az irodalmi folyóirat Jelenkor munkatársa. 1965-ben Budapestre költözik, itt az Élet és Irodalomnál helyezkedik el tördelőszerkesztőként. 1971-től 1989-ig szabadfoglalkozású író.
A Magyar Fórum alapító tagja (1989. október 1.), ennél a lapnál egy szűk évig főmunkatárs. A következő években a Magyar Napló, a Pesti Hírlap és a Magyar Nemzet munkatársa; 1992-től a Hitel olvasószerkesztője.
A Magyar Újságírók Országos Szövetségének tagja volt (1991-1994). A Magyar Írószövetség tagja (1969-től).
Felesége Vathy Zsuzsa írónő volt, gyermekeik: Fruzsina (magyar–földrajz szakos középiskolai tanárnő), Zsigmond (jogász).
2006. december 22-én hunyt el Budapesten.
Lengyel László (Budapest, 1950. november 22. – ) jogász, közgazdász, publicista, politológus, az ELTE docense. Szülei: Kovács Ágnes néprajzkutató és Lengyel Dénes író, Szentimrei Jenő író unokája, Benedek Elek író dédunokája.
1974-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) jogi karán (ÁJK).
1984-ben a közgazdaság-tudomány kandidátusa lett.
1976-tól a Pénzügykutatási Intézet tudományos munkatársa, 1987-től a Pénzügykutató Rt. tudományos igazgatója, 1990-től elnök-vezérigazgatója.
1987-ben részt vett a „Fordulat és reform” című tanulmánykötet összeállításában.
1988. április 9-én a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) kizárta tagjai közül Bihari Mihállyal, Bíró Zoltánnal és Király Zoltánnal együtt.
Alapító szerkesztője a 2000 folyóiratnak, majd 1989–1999 között szerkesztője.
1990-től az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézetének docense. Oktatási témája a magyar kormányok, fő kutatási területei közé pedig a magyar politikai rendszer, a Kádár-korszak, illetve a rendszerváltozás problémaköre tartozik.
1992–2005 között tagja a Politikatudományi Szemle szerkesztőbizottságának.
A Magyar Politikatudományi Társaság tagja.
1998. január 6. és 2010. december 19. között az Magyar Távirati Iroda (MTI) felügyelőbizottsági tagja
1974-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) jogi karán (ÁJK).
1984-ben a közgazdaság-tudomány kandidátusa lett.
1976-tól a Pénzügykutatási Intézet tudományos munkatársa, 1987-től a Pénzügykutató Rt. tudományos igazgatója, 1990-től elnök-vezérigazgatója.
1987-ben részt vett a „Fordulat és reform” című tanulmánykötet összeállításában.
1988. április 9-én a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) kizárta tagjai közül Bihari Mihállyal, Bíró Zoltánnal és Király Zoltánnal együtt.
Alapító szerkesztője a 2000 folyóiratnak, majd 1989–1999 között szerkesztője.
1990-től az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézetének docense. Oktatási témája a magyar kormányok, fő kutatási területei közé pedig a magyar politikai rendszer, a Kádár-korszak, illetve a rendszerváltozás problémaköre tartozik.
1992–2005 között tagja a Politikatudományi Szemle szerkesztőbizottságának.
A Magyar Politikatudományi Társaság tagja.
1998. január 6. és 2010. december 19. között az Magyar Távirati Iroda (MTI) felügyelőbizottsági tagja
Moldova György születési nevén Reif György (Budapest, 1934. március 12. –) Kossuth-díjas, Karinthy-gyűrűs, Prima Primissima díjas és kétszeres József Attila-díjas magyar író, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. A legolvasottabb kortárs magyar író. Legfőképpen a riport és a szatíra műfajában alkot.
Reif Sándor és Berkovics Mária zsidó szülők gyermeke. A „Moldova” nevet 1955-ben választotta magának, amikor első írása nyomtatásban megjelent. A nyilas uralom alatt 1944. november 29-én Vajna Gábor belügyminiszter rendelete a budapesti gettó felállításáról rendelkezett, ezért családjával együtt a budapesti gettóba deportálták, ott érte meg a háború végét. A Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgia szakára járt négy évet, többek között Csurka Istvánnal egy évfolyamba. A főiskola után fizikai munkát (kazánszerelő) végzett, valamint tanulmányait is megszakította több hónapra a komlói szénbányában végzett munkával.
Filmírással hosszabb ideig foglalkozott, ennek eredménye volt többek között az 1959-ben megjelent „Szerelemcsütörtök”. Zenés bohózatát, a „Légy szíves Jeromos”-t 1962-ben vitték színre a Petőfi Színházban.
Novellái 1955 óta jelennek meg irodalmi folyóiratokban, antológiákban. Több mint 70 könyv szerzője, az „Idegen bajnok” 1963-ban jelent meg; irodalmi élete csúcsának a „Negyven prédikátor” (1973) és a „Ha jönne az angyal…” (1998) regényeit tartja. Saját véleménye szerint: „Rossz könyvem van, de hazug, tisztességtelen nincsen.”
1989 óta a Hócipőben is több alkalommal jelentkezett sorozataival.
1990-től három évig a Magyar Hírlap külső munkatársa volt, hetente jelentek meg írásai.
Írásaira jellemző a mindennapi élet központi problémáinak, kérdéseinek felvetése, cselekményesség, magányos, „mindennapi hősök” szerepeltetése. Fontos szerepe volt a világháború utáni magyar szociográfia megteremtésében (Magyarország felfedezése-sorozat), valós problémákkal foglalkozó riportkönyvei országosan ismertté tették nevét (Tisztelet Komlónak, Akit a mozdony füstje megcsapott…, A szent tehén).
2007-ben az URBIS kiadó megkezdte az „Életműsorozat” kiadását. 2009. március 12-én 75. születésnapja alkalmából az Uránia Nemzeti Filmszínházban dedikált.
Díjai
•SZOT-díj (1967)
•József Attila-díj (1973, 1978)
•Karinthy-gyűrű (1981)
•Kossuth-díj (1983)
•Nagy Lajos-díj (1993)
•Maecenas-díj (1994)
•MSZOSZ-díj (1995)
•Demény Pál-emlékérem (1995)
•Kollektív Pulitzer-díj (2000)
•Közbiztonsági Díj arany fokozat
•Aranysíp kitüntetés (mint tiszteletbeli vasutas)
•bolgár Hitar Petar nemzetközi szatíradíj
•Prima Primissima díj (2010)
Reif Sándor és Berkovics Mária zsidó szülők gyermeke. A „Moldova” nevet 1955-ben választotta magának, amikor első írása nyomtatásban megjelent. A nyilas uralom alatt 1944. november 29-én Vajna Gábor belügyminiszter rendelete a budapesti gettó felállításáról rendelkezett, ezért családjával együtt a budapesti gettóba deportálták, ott érte meg a háború végét. A Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgia szakára járt négy évet, többek között Csurka Istvánnal egy évfolyamba. A főiskola után fizikai munkát (kazánszerelő) végzett, valamint tanulmányait is megszakította több hónapra a komlói szénbányában végzett munkával.
Filmírással hosszabb ideig foglalkozott, ennek eredménye volt többek között az 1959-ben megjelent „Szerelemcsütörtök”. Zenés bohózatát, a „Légy szíves Jeromos”-t 1962-ben vitték színre a Petőfi Színházban.
Novellái 1955 óta jelennek meg irodalmi folyóiratokban, antológiákban. Több mint 70 könyv szerzője, az „Idegen bajnok” 1963-ban jelent meg; irodalmi élete csúcsának a „Negyven prédikátor” (1973) és a „Ha jönne az angyal…” (1998) regényeit tartja. Saját véleménye szerint: „Rossz könyvem van, de hazug, tisztességtelen nincsen.”
1989 óta a Hócipőben is több alkalommal jelentkezett sorozataival.
1990-től három évig a Magyar Hírlap külső munkatársa volt, hetente jelentek meg írásai.
Írásaira jellemző a mindennapi élet központi problémáinak, kérdéseinek felvetése, cselekményesség, magányos, „mindennapi hősök” szerepeltetése. Fontos szerepe volt a világháború utáni magyar szociográfia megteremtésében (Magyarország felfedezése-sorozat), valós problémákkal foglalkozó riportkönyvei országosan ismertté tették nevét (Tisztelet Komlónak, Akit a mozdony füstje megcsapott…, A szent tehén).
2007-ben az URBIS kiadó megkezdte az „Életműsorozat” kiadását. 2009. március 12-én 75. születésnapja alkalmából az Uránia Nemzeti Filmszínházban dedikált.
Díjai
•SZOT-díj (1967)
•József Attila-díj (1973, 1978)
•Karinthy-gyűrű (1981)
•Kossuth-díj (1983)
•Nagy Lajos-díj (1993)
•Maecenas-díj (1994)
•MSZOSZ-díj (1995)
•Demény Pál-emlékérem (1995)
•Kollektív Pulitzer-díj (2000)
•Közbiztonsági Díj arany fokozat
•Aranysíp kitüntetés (mint tiszteletbeli vasutas)
•bolgár Hitar Petar nemzetközi szatíradíj
•Prima Primissima díj (2010)
Nádas Péter (Budapest, 1942. október 14. –)
Kossuth-díjas magyar író, drámaíró, esszéista. Fotóriporterként, újságíróként is dolgozott. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Budapesten született 1942. október 14-én zsidó polgári családban Tauber Klára és Nádas László gyermekeként.1956–1958 között a Petrik Lajos Vegyipari Technikum tanulója, majd szakmát tanult: 1958–1961 között fényképész szakmunkástanuló volt. 1961-től végezte el a MÚOSZ kétéves újságíró-iskoláját. 1965–1967 között a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetem filozófia szakára járt, de államvizsgát nem tett.Közben 1961–1963 között a Nők Lapja című lap fotóriportere, 1965–1969 között a Pest Megyei Hírlap munkatársa volt. 1969-től szabadfoglalkozású író. 1974-ben a Humboldt Egyetemen volt ösztöndíjas, itt a századforduló történetével foglalkozó előadásokat hallgatott elsősorban. 1974–1979 között a Gyermekünk című pedagógiai folyóirat olvasószerkesztője volt. 1980–81-ben a győri Kisfaludy Színház lektora volt. 1989–90-ben a Magyar Napló állandó munkatársa volt. 1993-ban infarktus következtében több koszorúérműtéten esett át.2006. június 13-án a Berlini Művészeti Akadémia tagjai közé választotta. Azon év óta a Balassa Péter-díj kuratóriumának is tagja. 2007-ben a XIII. kerület díszpolgára.2015-ben, a magyar dráma napján Szép Ernő-díjjal ismerték el életművét.
Kossuth-díjas magyar író, drámaíró, esszéista. Fotóriporterként, újságíróként is dolgozott. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Budapesten született 1942. október 14-én zsidó polgári családban Tauber Klára és Nádas László gyermekeként.1956–1958 között a Petrik Lajos Vegyipari Technikum tanulója, majd szakmát tanult: 1958–1961 között fényképész szakmunkástanuló volt. 1961-től végezte el a MÚOSZ kétéves újságíró-iskoláját. 1965–1967 között a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetem filozófia szakára járt, de államvizsgát nem tett.Közben 1961–1963 között a Nők Lapja című lap fotóriportere, 1965–1969 között a Pest Megyei Hírlap munkatársa volt. 1969-től szabadfoglalkozású író. 1974-ben a Humboldt Egyetemen volt ösztöndíjas, itt a századforduló történetével foglalkozó előadásokat hallgatott elsősorban. 1974–1979 között a Gyermekünk című pedagógiai folyóirat olvasószerkesztője volt. 1980–81-ben a győri Kisfaludy Színház lektora volt. 1989–90-ben a Magyar Napló állandó munkatársa volt. 1993-ban infarktus következtében több koszorúérműtéten esett át.2006. június 13-án a Berlini Művészeti Akadémia tagjai közé választotta. Azon év óta a Balassa Péter-díj kuratóriumának is tagja. 2007-ben a XIII. kerület díszpolgára.2015-ben, a magyar dráma napján Szép Ernő-díjjal ismerték el életművét.
1953-ban született Szekszárdon. Napjaink egyik legzseniálisabb nyelvművésze. Versben, prózában, drámában egyaránt képes jelentőset alkotni.
Képes bárki bőrébe bújni, például Sárbogárdi Jolán néven publikálta A test angyala című művét, amelyben a szerelmesregény-füzeteket parodizálta. Az Ibusár, az Esti kréta vagy A hullámzó Balaton a kortárs irodalom remekei. Regényét, a Hősöm terét 2000-ben; gyűjteményes, 12 évet átfogó, Grafitnesz című verseskötetét 2003-ban, az Ünnepi Könyvhétre jelentette meg a Magvető. A Graftinesz minden ízében nagyszabású vállalkozás. Bravúros falfirkák szövődnek egymásba ezeken a lapokon. Parti nagy több mint tíz évig rajzolgatta őket.
Parti Nagy Lajos két novelláján (A fagyott kutya lába, A hullámzó Balaton) alapul Pálfi György második nagyjátékfilmje – Taxidermia –, amelyet 2006-ban mutattak be, és többek között a Filmszemle fődíját is elnyerte.
Banga Ferenccel közösen jegyzi 2007-es könyvét, A vak murmutért, amelyben Parti Nagy arra keresi a választ, miként írható le a Föld az elemek szintjén, azaz a föld, a víz, a tűz és a levegő hogyan hatja át a mindenséget. A szerzőpáros 2008-ban újabb kötettel jelentkezett (A pecsenyehattyúk és más mesék), amelybe tizenhárom történetet választottak különféle országok meséiből.
Fotó: Szilágyi Lenke
Díjai:
Bölöni-díj (1982), Déry Tibor-jutalom (1990), Graves-díj (1991), József Attila-díj (1992), Puskás Károly-díj (1992), Szép Ernő-jutalom (1993, 2007), Színikritikusok díja – Ibusár (1993), Artisjus-díj (1994), Soros Alapítvány Alkotói Díja (1995), Színikritikusok díja – Mauzóleum (1996), Az Írók Boltja Üveggolyó-rendje (1996), Mikes Kelemen-díj (1996), A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díj (1996), Alföld-díj (1997), Magyar Irodalmi Díj (2003), Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztje (Polgári Tagozat, 2005), az Osztrák Szövetségi Kancellári Hivatal Fordítói díja (2005), Kossuth-díj (2007), Prima-díj (2007) , Szabad Sajtó-díj (2014)
Képes bárki bőrébe bújni, például Sárbogárdi Jolán néven publikálta A test angyala című művét, amelyben a szerelmesregény-füzeteket parodizálta. Az Ibusár, az Esti kréta vagy A hullámzó Balaton a kortárs irodalom remekei. Regényét, a Hősöm terét 2000-ben; gyűjteményes, 12 évet átfogó, Grafitnesz című verseskötetét 2003-ban, az Ünnepi Könyvhétre jelentette meg a Magvető. A Graftinesz minden ízében nagyszabású vállalkozás. Bravúros falfirkák szövődnek egymásba ezeken a lapokon. Parti nagy több mint tíz évig rajzolgatta őket.
Parti Nagy Lajos két novelláján (A fagyott kutya lába, A hullámzó Balaton) alapul Pálfi György második nagyjátékfilmje – Taxidermia –, amelyet 2006-ban mutattak be, és többek között a Filmszemle fődíját is elnyerte.
Banga Ferenccel közösen jegyzi 2007-es könyvét, A vak murmutért, amelyben Parti Nagy arra keresi a választ, miként írható le a Föld az elemek szintjén, azaz a föld, a víz, a tűz és a levegő hogyan hatja át a mindenséget. A szerzőpáros 2008-ban újabb kötettel jelentkezett (A pecsenyehattyúk és más mesék), amelybe tizenhárom történetet választottak különféle országok meséiből.
Fotó: Szilágyi Lenke
Díjai:
Bölöni-díj (1982), Déry Tibor-jutalom (1990), Graves-díj (1991), József Attila-díj (1992), Puskás Károly-díj (1992), Szép Ernő-jutalom (1993, 2007), Színikritikusok díja – Ibusár (1993), Artisjus-díj (1994), Soros Alapítvány Alkotói Díja (1995), Színikritikusok díja – Mauzóleum (1996), Az Írók Boltja Üveggolyó-rendje (1996), Mikes Kelemen-díj (1996), A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díj (1996), Alföld-díj (1997), Magyar Irodalmi Díj (2003), Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztje (Polgári Tagozat, 2005), az Osztrák Szövetségi Kancellári Hivatal Fordítói díja (2005), Kossuth-díj (2007), Prima-díj (2007) , Szabad Sajtó-díj (2014)
Író, esszéíró, műfordító. 1908-ban született, Budapesten. 1931-ben szerzett oklevelet a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-francia-angol irodalom szakán.
1932-től a Madách Gimnáziumban, 1939-től az óbudai Árpád Gimnáziumban tanított. 1949–1958 között közgazdasági technikumban tanított. 1958-tól haláláig szabadfoglalkozású író. Elbeszélései és tanulmányai többek között a Napkelet, a Válasz, a Magyar Csillag, a Vigília, az Új Symposion, a Kortárs, valamint az Élet és Irodalom hasábjain jeletek meg. Angol és amerikai regényeket fordított.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Divertimento (1957), Burgundi krónika (1959), Hitvita és nászinduló (1960), Arc és álarc (1962), A megszabadított Jeruzsálem (1965), Angyali Gigi (1966), Meghatározások és szerepek (1969), II. Szilveszter második élete (1972), Szent Orpheus breviáriuma (1973), Szárnyatlan oltárok (1978), Prae I-II. (1980), Múzsák testamentuma (1985), Saturnus fia (1989), Euridiké nyomában (1993), Narcisszusz tükre (1995), Az alázat kalendáriuma (1998), Bezárult Európa (2000), Fájdalmak és titkok játéka (2001), Barokk Róbert (2002), Casanova (2008), Pendragon és XIII. Apolló (2009), Doktor Haydn (2009)
Díjai
Baumgarten-díj (1948), József Attila-díj (1977), Füst Milán-díj (1982), Déry Tibor-díj (1984), Kossuth-díj (1988)
1932-től a Madách Gimnáziumban, 1939-től az óbudai Árpád Gimnáziumban tanított. 1949–1958 között közgazdasági technikumban tanított. 1958-tól haláláig szabadfoglalkozású író. Elbeszélései és tanulmányai többek között a Napkelet, a Válasz, a Magyar Csillag, a Vigília, az Új Symposion, a Kortárs, valamint az Élet és Irodalom hasábjain jeletek meg. Angol és amerikai regényeket fordított.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Divertimento (1957), Burgundi krónika (1959), Hitvita és nászinduló (1960), Arc és álarc (1962), A megszabadított Jeruzsálem (1965), Angyali Gigi (1966), Meghatározások és szerepek (1969), II. Szilveszter második élete (1972), Szent Orpheus breviáriuma (1973), Szárnyatlan oltárok (1978), Prae I-II. (1980), Múzsák testamentuma (1985), Saturnus fia (1989), Euridiké nyomában (1993), Narcisszusz tükre (1995), Az alázat kalendáriuma (1998), Bezárult Európa (2000), Fájdalmak és titkok játéka (2001), Barokk Róbert (2002), Casanova (2008), Pendragon és XIII. Apolló (2009), Doktor Haydn (2009)
Díjai
Baumgarten-díj (1948), József Attila-díj (1977), Füst Milán-díj (1982), Déry Tibor-díj (1984), Kossuth-díj (1988)
1970. szeptember 14-én született Debrecenben. A Tóth Árpád Gimnáziumban érettségizett, 1989-től 1991-ig magyart és történelmet hallgatott a budapesti Tanárképző Főiskolán, majd az ELTE Bölcsészkarának magyar szakán folytatta tanulmányait. 1998 óta szabadfoglalkozású író.
Első verseit 1990-ben közölte az Élet és Irodalom. Kortárs német, cseh, francia és bolgár költőket fordított, és nevéhez fűződik Paul Verlaine Szaturnuszi költeményeinek első teljes, magyar nyelvű fordítása is.
2001-ben jelent meg Paulus című verses regénye, amely több elismerésben részesült: Palládium-, Tiszatáj- és Füst Milán-díj, Margócsy István pedig a nemzedék várakozását és ígéretét beteljesítő nagy műnek nevezte a verses regényt.
Első komolyabb, színpadhoz kapcsolódó munkája Puskin Borisz Godunov című drámájának új fordítása, Radnai Annamária nyersfordítása alapján. Filmes vállalkozása egy Harcos Bálinttal közösen írt verses operalibrettó, amelyhez Tallér Zsófia írt zenét, és Mundruczó Kornél filmjének szolgál alapjául (Johanna). Lefordította Arnold Schönberg Pierrot Lunaire című dalciklusának szövegét Ambrus Asma számára, aki 2005-ben adta elő a művet az Őszi Fesztiválon. Mundruczó Kornél megbízta Lendvay Kamilló A tisztességtudó utcalány című operájának szöveggondozásával (bemutatója 2003 októberében volt az Átrium moziban). Saját drámatrilógiájából (A Nibelung-lakópark, amely a Litera.hu olvasóinak szavazatai alapján magyar irodalom kategóriában „Az év könyve” lett ) ugyancsak Mundruczó Kornél rendezett felolvasószínházat a Millenáris Teátrumban, illetve a POSZT-on, Pécsett. Az első rész, a Rajnapark – a Dramaturgok Céhének jóvoltából – megkapta az évad legjobb magyar drámájának díját. A harmadik részt, a Hagen avagy a gyűlöletbeszéd címűt a Krétakör mutatta be 2004. október 23-án, a budavári Sziklakórházban. Az előadás vendégjátékként szerepelt Wiesbadenben, a „Neue Stücke aus Europa” fesztiválon.
Ultra címmel publikálta Térey tizenegyedik kötetét, amely a 2002–2006 közt írt új verseit tartalmazza.
2006-ban a Rózsavölgyi és Társa a Budapesti Őszi Fesztivállal közösen jelentette meg a TéreyULTRA című partitúrát, amelyben 12 Térey-verset zenésítettek meg fiatal magyar zeneszerzők.
Térey János talán a kortárs magyar irodalom legaktívabb, leglendületesebb alkotója. Energiájára, lendületére jellemző, hogy elfeledett, tetszhalott műfajokat aktualizál és kelt új életre. Térey – Asztalizene című drámájával – ezúttal a polgári színmű, a társalgási szalondráma és a budai Királyhágó tér vidékére kirándult. A darabot Bagossy László rendezte, az ősbemutató 2007 októberében volt a Radnóti Színházban. A mű az AEGON Művészeti Díj mellett számos rangos elismerést kapott megjelenése óta. A 2009-ben, könyv formában is megjelent Jeramiás avagy Isten hidege – közvetlenül az Asztalizeneelismerését követően – elnyerte a Színházi Dramaturgok Céhe díját: „Az évad legjobb drámája” lett.
Fölolvasásokon vett részt Németországban és Ausztriában több alkalommal is (Bécs, Salzburg, Graz, Berlin, Frankfurt, Köln, Darmstadt stb.), 1996-ban pedig Chicagóban, Torontóban és New Yorkban. Írásait angol, német, cseh, bolgár, horvát, olasz, mongol, héber és cigány nyelvre fordították.2007-ben KaltWasserKult címmel megjelentek válogatott versei német nyelven az Akademie Schloss Solitude kiadónál. 2008-ban a Hagen, avagy a gyűlöletbeszéd (Hagen, ou l'Hymne á la haine) című kötete jelent meg francia nyelven az Édition Theatrale kiadó gondozásában.
2006 tavaszán az Akademie Schloss Solitude ösztöndíjasa volt Stuttgartban. 2010-ben a Halma Network vendége a lettországi Ventspilsben és az írországi Annaghmakerrigben, a Tyrone Guthrie Centre-ben.
Jeremiás avagy Isten hidege című darabjának ősbemutatója 2010. október 2-án volt a budapesti Nemzeti Színházban.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
A Nibelung-lakópark (2004), Ultra (2006), Paulus (2007), Asztalizene (2008), Jeremiás avagy Isten hidege (2009), Protokoll (2010)
Díjai
Mozgó Világ-nívódíj (1990), Soros-ösztöndíj (1994, 2000), Déry Tibor-jutalom (1995), Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1995), A Magyar Rádió Petőfi-díja (1996), NKA ösztöndíj (1996, 2004), A Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány ösztöndíja (1999), Alföld-díj (2000), József Attila-díj (2001), Palládium-díj (2002), Tiszatáj-díj (2002), A Független Művészeti Alapítvány drámaírói ösztöndíja (2002), Füst Milán-díj (2002), Palatinus-nívódíj (2002), Örkény István-ösztöndíj (2003), Az évad legjobb magyar drámája (2003), Az Édes anyanyelvünk pályázat vers kategóriában I. díj (2004), A Szépírók Társaságának díja (2004), Szép Ernő-jutalom (2004), Az év könyve díja (a Literán, 2004), az Év könyve díj – dráma kategória (2005), Színikritikusok-díja (2005), az Akademie Schloss Solitude ösztöndíja (Stuttgart, 2006) a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2006), Látó-díj (2007), AEGON Művészeti Díj (2008), Szép Ernő-jutalom életműdíj (2008), Színházi Dramaturgok Céhe díj – az évad legjobb magyar drámája az Asztalizene (2008), Színházi Dramaturgok Céhe díj – az évad legjobb magyar drámája a Jeremiás avagy Isten hidege (2009), Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj (2010), Szépirodalmi Figyelő-díj (2010), Székely Bicskarend (2010)
Első verseit 1990-ben közölte az Élet és Irodalom. Kortárs német, cseh, francia és bolgár költőket fordított, és nevéhez fűződik Paul Verlaine Szaturnuszi költeményeinek első teljes, magyar nyelvű fordítása is.
2001-ben jelent meg Paulus című verses regénye, amely több elismerésben részesült: Palládium-, Tiszatáj- és Füst Milán-díj, Margócsy István pedig a nemzedék várakozását és ígéretét beteljesítő nagy műnek nevezte a verses regényt.
Első komolyabb, színpadhoz kapcsolódó munkája Puskin Borisz Godunov című drámájának új fordítása, Radnai Annamária nyersfordítása alapján. Filmes vállalkozása egy Harcos Bálinttal közösen írt verses operalibrettó, amelyhez Tallér Zsófia írt zenét, és Mundruczó Kornél filmjének szolgál alapjául (Johanna). Lefordította Arnold Schönberg Pierrot Lunaire című dalciklusának szövegét Ambrus Asma számára, aki 2005-ben adta elő a művet az Őszi Fesztiválon. Mundruczó Kornél megbízta Lendvay Kamilló A tisztességtudó utcalány című operájának szöveggondozásával (bemutatója 2003 októberében volt az Átrium moziban). Saját drámatrilógiájából (A Nibelung-lakópark, amely a Litera.hu olvasóinak szavazatai alapján magyar irodalom kategóriában „Az év könyve” lett ) ugyancsak Mundruczó Kornél rendezett felolvasószínházat a Millenáris Teátrumban, illetve a POSZT-on, Pécsett. Az első rész, a Rajnapark – a Dramaturgok Céhének jóvoltából – megkapta az évad legjobb magyar drámájának díját. A harmadik részt, a Hagen avagy a gyűlöletbeszéd címűt a Krétakör mutatta be 2004. október 23-án, a budavári Sziklakórházban. Az előadás vendégjátékként szerepelt Wiesbadenben, a „Neue Stücke aus Europa” fesztiválon.
Ultra címmel publikálta Térey tizenegyedik kötetét, amely a 2002–2006 közt írt új verseit tartalmazza.
2006-ban a Rózsavölgyi és Társa a Budapesti Őszi Fesztivállal közösen jelentette meg a TéreyULTRA című partitúrát, amelyben 12 Térey-verset zenésítettek meg fiatal magyar zeneszerzők.
Térey János talán a kortárs magyar irodalom legaktívabb, leglendületesebb alkotója. Energiájára, lendületére jellemző, hogy elfeledett, tetszhalott műfajokat aktualizál és kelt új életre. Térey – Asztalizene című drámájával – ezúttal a polgári színmű, a társalgási szalondráma és a budai Királyhágó tér vidékére kirándult. A darabot Bagossy László rendezte, az ősbemutató 2007 októberében volt a Radnóti Színházban. A mű az AEGON Művészeti Díj mellett számos rangos elismerést kapott megjelenése óta. A 2009-ben, könyv formában is megjelent Jeramiás avagy Isten hidege – közvetlenül az Asztalizeneelismerését követően – elnyerte a Színházi Dramaturgok Céhe díját: „Az évad legjobb drámája” lett.
Fölolvasásokon vett részt Németországban és Ausztriában több alkalommal is (Bécs, Salzburg, Graz, Berlin, Frankfurt, Köln, Darmstadt stb.), 1996-ban pedig Chicagóban, Torontóban és New Yorkban. Írásait angol, német, cseh, bolgár, horvát, olasz, mongol, héber és cigány nyelvre fordították.2007-ben KaltWasserKult címmel megjelentek válogatott versei német nyelven az Akademie Schloss Solitude kiadónál. 2008-ban a Hagen, avagy a gyűlöletbeszéd (Hagen, ou l'Hymne á la haine) című kötete jelent meg francia nyelven az Édition Theatrale kiadó gondozásában.
2006 tavaszán az Akademie Schloss Solitude ösztöndíjasa volt Stuttgartban. 2010-ben a Halma Network vendége a lettországi Ventspilsben és az írországi Annaghmakerrigben, a Tyrone Guthrie Centre-ben.
Jeremiás avagy Isten hidege című darabjának ősbemutatója 2010. október 2-án volt a budapesti Nemzeti Színházban.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
A Nibelung-lakópark (2004), Ultra (2006), Paulus (2007), Asztalizene (2008), Jeremiás avagy Isten hidege (2009), Protokoll (2010)
Díjai
Mozgó Világ-nívódíj (1990), Soros-ösztöndíj (1994, 2000), Déry Tibor-jutalom (1995), Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1995), A Magyar Rádió Petőfi-díja (1996), NKA ösztöndíj (1996, 2004), A Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány ösztöndíja (1999), Alföld-díj (2000), József Attila-díj (2001), Palládium-díj (2002), Tiszatáj-díj (2002), A Független Művészeti Alapítvány drámaírói ösztöndíja (2002), Füst Milán-díj (2002), Palatinus-nívódíj (2002), Örkény István-ösztöndíj (2003), Az évad legjobb magyar drámája (2003), Az Édes anyanyelvünk pályázat vers kategóriában I. díj (2004), A Szépírók Társaságának díja (2004), Szép Ernő-jutalom (2004), Az év könyve díja (a Literán, 2004), az Év könyve díj – dráma kategória (2005), Színikritikusok-díja (2005), az Akademie Schloss Solitude ösztöndíja (Stuttgart, 2006) a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2006), Látó-díj (2007), AEGON Művészeti Díj (2008), Szép Ernő-jutalom életműdíj (2008), Színházi Dramaturgok Céhe díj – az évad legjobb magyar drámája az Asztalizene (2008), Színházi Dramaturgok Céhe díj – az évad legjobb magyar drámája a Jeremiás avagy Isten hidege (2009), Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj (2010), Szépirodalmi Figyelő-díj (2010), Székely Bicskarend (2010)
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............