Szárnyak [antikvár]

Részlet: "A templom órája elüti az éjfélt, és ezzel jelzi az Őrség szolgálatba lépésének kezdetét. Sötétedés után rajtuk kívül nem mehet ki más, nem is merne. Az éjszaka a falon túl élő lények ideje, akik a fék árnyai között állnak lesben. És akik most engem figyelnek. A susogó szél, amelynek hideg a lehelete, akár a télé, jegesen meglegyinti a tarkómat. Felhajtom gyapjúkabátom gallérját, miközben a lakhelyünket körülkerítő Határfalon járőrözöm. Mi a fene ütött belém, amikor önként jelentkeztem erre? Nyilvánvalóan egyvalakire gondoltam: Catherine-re. Talán most, hogy őr lettem, nem Edmundot, a jó barátot, hanem Edmundot, a lehetséges udvarlót látja majd bennem."