Szemenszedett szerelem [antikvár]

I. Sietős léptekkel haladt, elszántan húzta maga után márkás kerekes bőröndjét. Ahogy keresztülvágott a reptér előcsarnokán - még mindig magán, legfőképpen a hátán és a fenekén érezte a fotocellás ajtó túlsó oldaláról utánabámuló taxis vetkőztető tekintetét -, észrevette, hogy a retiküljéből kilógnak azok a szülinapi képeslapok, amiket a barátaitól, a családtagjaitól és a munkatársaitól kapott. Nem állt meg, hogy rendesen összecsukja a kis táskát, ami valószínűleg akkor maradt nyitva, amikor kifizette a taxist; inkább csak magához szorította. Sietett. Nagyon sietett. A szikrázó délutáni napsütés miatt feltett napszemüveget az ajtón belépve, sőt a mozgólépcsőhöz érve sem vette le, nem tolta fel a homlokára. Biztos volt benne, hogy látszik rajta zaklatottsága, de szerette volna azt hinni, legfeljebb azok szúrják ki, akik alaposabban szemügyre veszik. Bízott benne, hogy a ruhái elterelik a figyelmet arról, amit nem igazán szeretett volna mások tudomására hozni. A ruhái Mindegyik ízléses, a legfrissebb divatnak megfelelő és ennek megfelelően drága darab volt, bár amikor öltözködött, ezúttal - szokásától eltérően - nem sokat töprengett, csak gyorsan magára kapta azokat a holmikat, amiket a legmegfelelőbbnek tartott.