Szent szövetség [antikvár]

Kedves Olvasó! Manapság a nyugati ember túlságosan biztos abban, hogy neki van igaza, az ö világnézete a helyes. Szerintünk azonban fontos fenntartani a kíváncsiságot az ismeretlen iránt, aziránt, amiben az ember csak hihet, ám amit nem tudhat. Ez a kíváncsiság vitt el bennünket előző könyveink előkészítése során több, az Egyesült Államokban megrendezett, halálközeli élményekkel foglalkozó konferenciára, egy hospice intézménybe az elárasztott Velencében, a Niels Bohr Intézet beszélgetéseire, valamint lelkészekkel, rabbikkal, orvosokkal és tudósokkal folytatott találkozókra. A mostani történet is átfogó kutatást követelt. Előzetes tanulmányainkat ott kezdtük, ahol Niels Bentzon túsztárgyalót, előző két regényünk főszereplőjét az Álom és Halál végén elhagytuk. Niels ott állt az út végén, farkasszemet nézve a legőrültebb küldetéssel, amelyre egy férfi csak vállalkozhat: az apasággal. Követni kívántuk Nielst ebbe az álmatlan, nehéz és csodálatos időszakba, amelyet mi magunk is, az összes Kazinski-utódot egybevéve, ötször átéltünk. A terepmunka kezdetén utunk egy koppenhágai óvodába vezetett, ahol egy különleges hölgybe botlottunk, aki elmesélt nekünk egy szintén igen különleges történetet, amibe nyomban beleszerettünk. Ezért úgy döntöttünk, hagyjuk, hogy Bentzon nyugalomban élvezhesse a neki járó szülési szabadságot. Az említett hölgy élete inspirálta ezt a regényt. Ez nem azt jelenti, hogy a most következő történet igaz - épp annyira igaz, és épp annyira hamis, mint minden egyéb, amit papírra vetettek -, bármit állít is az író. Tény viszont, hogy az európai királyi elit a valódi nevén szerepel a könyvben. Amennyiben az olvasó ezt esetleg sértőnek érzi, ne folytassa az olvasást - helyette elégedjen meg azzal az információval, hogy Niels Bentzon alig néhány hónap múlva visszatér. A müveink végén szereplő köszönetnyilvánítás általában egy hosszú lista, mindazoknak a szakembereknek a nevével, akik rendelkezésünkre bocsátották tudásukat. Ez alkalommal kutatásunk kiterjedtebb