Szép álmokat [antikvár]

Szédült. Nagyon szédült. Leült. Hátha az használ. Mély levegő. Behunyta a szemét, és várt. Amíg elmúlik. Amíg a világ befejezi a pörgést, és ő kinyújthatja a kezét a virág felé, amelyet annyira szeret. Varjúháj. így hívták. A hosszú szárú növény szép volt, és büszke, és minden nyárutón rámosolygott. Ewert Grens egy kis időre még a fájós lábáról is megfeledkezett, amikor a lehullott leveleket szedegette, és egy öntözőkannából locsolgatta a bimbókat, amelyekből aztán a virágzat ernyői nyílnak. Lassan végigsimított a fehér kereszten -ennyire juthatott közel hozzá. Ujjai domborulatokat tapintottak, amelyek az ő nevét formázták az egyszerű réztáblácskán. Az egyetlen emberét, aki mellett kitartott, és aki kitartott őmellette. Hiányzol. Sokáig vonakodott eljönni ide. Északi temető, keleti oldal. Többször sikerült a nyitott kapunál leparkolnia, és elindulnia a kanyargós, kavicsos ösvényeken, lépteivel eltüntetve a gereb-lyével húzott egyenes barázdákat. Körös-körül a hatalmas síremlékek mintha azért emelkedtek volna ki a földből, hogy őt bámulják. Amikor azonban közel ért, mindig legyőzte a mellkasát szorító nyomás, a lába elgyengült, és visszament az autóhoz, a városba és a rendőrőrsre - a kanapéra az irodájában, ahol biztonságban volt az elnyűtt párnák között. De ma reggel váratlanul megértette. Hogy amitől félt, az már megtörtént. És hogyha az ember erre rájön, tovább kell mennie, és a félelem akkor már soha többé nem tudja visszalökni. Hiányzol, de egyre kevésbé. Éwert Grens felakasztotta az üres öntözőkannát egy kampóra a kerti szerszámoknak fenntartott sarokban, és a gereblyét is éppen sikerült a helyére állítania, amikor a szédülés visszatért. Hullám csapott át a testén, és csak úgy sikerült elkerülnie az elesést, hogy nekidőlt a léckerítésnek. Ezek a kontrollálhatatlan rohamok ^gyre gyakrabban és egyre nagyobb erővel törtek rá, és ha Anni U