Szépségtapasz [antikvár]

1. fejezet Aznap, amikor elhatároztam, hogy megváltoztatom az életemet, tréningnadrág és Peter egy régi pamutinge volt rajtam, nagy kávéfolttal az elején. Reggel nem volt időm zuhanyozni, mert a családunk egy motelszobában töltötte az éjszakát, és azonnal indulni akartunk, mielőtt bárki a vécébe ejtené a telefont vagy a padlóra kakálna. Átvágtunk az országon, hogy férjem, Peter, elfoglalhassa új állását. A Texas állambeli Houstonból költöztünk Cambridge-be, Massachusetts államba. A fiúk az út során mögöttem ültek tízéves Subarunkban; mellettük a mózeskosár. Alexander folyton el akarta venni Toby sajtos ropiját, a kisbaba pedig, amikor épp nem aludt, sírdogált. Peter a bérek teherautót vezette a holminkkal, mondván, ha az autó lerobban, ő legalább meg tudja javítani. Egészen biztos voltam benne, hogy én húztam a rövidebbet, főként a Tennessee állambeli csúcsforgalom idején. De aztán Peter rángatta fel a cuccokat a harmadik emeletre a keskeny lépcsőházban, én pedig egy takarón ülve a parkban, Sammy babát szoptattam a késő délutáni napfényben. Arra gondoltam, Peter biztosan halálosan elfáradt már. Egész nap cipekedett, pedig még a lakás bérbeadója is segített neki. Én meg csak vártam, hogy megcsörgesse a mobilo-mat, mikor mehetünk haza. Már amennyire otthonnak lehet nevezni egy függöny nélküli, dobozokkal plafonig zsúfolt lakást.