Szökésben [antikvár]

1. fejezet „Isten hozott újra itthon, Jack!" Jack Swyteck a Freedom Institute épülete előtt állt, ahol a fenti, kézzel írt üdvözlet fogadta a bejárati ajtóra ragasztva. Hétfő reggel volt, a hétvégén átköltöztette az irodája teljes berendezését. Az előtte heverő lábtörlő kevésbé vendégszerető üzenete az intézetben dolgozó jogászok humoráról tanúskodott: „Házkutatási parancs nélkül vissza se gyere!" A látvány nnosolyt csalt az arcára, még ha a régi munkatársai nem is éppen így képzelték el a dicsőséges hazatérését. Bár több mint egy évtized telt el a felmondása óta, a négyéves megbízatás a Freedom Institute-nál volt az első állása, miután kikerült a jogi egyetemről. Akkoriban Harry Swyteck kormányzó - a „törvény és rend őre", nem mellesleg Jack apja - jó úton haladt afelé, hogy több halálos ítéletet írjon alá, mint Florida bármely korábbi vezetője. A nyilvánosság színe előtt zajló csatározásuk akkoriban politikai botránynak számított. A kormányzó talán kevésbé vette volna a szívére a dolgot, ha a fia nem szűri össze a levet egy csapat egykori hippivel, akik abban a tévhitben éltek, hogy az állam hivatalos növénye a kender, a nemzeti himnusz pedig a Kumbaya. Ott volt például Eve, Jack egyetlen nőis-merőse, aki pipázott. Brian, a meleg szörfbajnok. És persze NeiI Goderich, a félelmet nem ismerő vezérük, a hosszú hajú, copfos zseni, aki megjárta Woodstockot. Valamennyien kívülállók voltak, de az ő szemükben éppen Jack lógott ki a sorból. Ennek ellenére barátok lettek, és a fiatal ügyvéd távozása mit sem változtatott ezen. Inkább stílusbeli, mintsem elvi különbségek miatt hagyta ott az intézetet. Jack megelégedett azzal, hogy a munkája ered-