Szöktetés [antikvár]

PROLÓGUSMinden évben ez volt a legszuperebb estjük, habár nehéz lett volna bárhol is megtalálni a reklámját, kivéve néhány obskúrus netes fórumot, és különleges igényeknek készült weboldalakat, amelyeken máig a kupadöntőknek vagy a rockfesztiváloknak fenntartott áradozó hangon méltatták az előző évek teljesítményeit. Nem szerepelt a velencei karnevál hivatalos programjában, noha mind szellemében, mind időzítésében elválaszthatatlan volt tőle. Sok vendég külön ezért repült ide; számukra ez az éjszaka jelentette a hivatalos ünnepet.Éjfélkor még szinte néptelen volt a klub összeérő táncparkettjeinek száznyolcvanöt négyzetmétere és a mögöttük megbújó, szűrt világítású szobák útvesztője, ám fél egyre csaknem a parkolóig ért a sor, amely arra várt, hogy használhassa a tapintatos vezetőség által biztosított öltözőket. A parkolóban szmokingos-csokornyakkendős biztonsági őrök pipálták ki a jegytulajdonosok nevét a listából. Egy órára megtelt a legnagyobb táncparkett.Különös látványt nyújthattak azoknak, akik nem szoktak hozzá ezekhez az alkalmakhoz. Az összes vendég karneváli maszkot viselt, voltak hagyományos, sima, fehér voltok, amelyekhez háromszögletű kalap illett, de bonyolultabb modellek is, napsugarakat lövellő műalkotások, a középkori pestisdoktorok madárcsőrű maszkjai, a tizennyolcadik század kurtizánjainak ékkövekkel kirakott álarcai. Ám a jelmez úgyszólván minden esetben véget ért az áll vonalánál. Nyaktól lefelé a bulizok hagyományosabban, a klub szigorú előírásainak megfelelően öltözködtek: a férfiakon méretre csináltatott, drága nadrág és laza ing volt, a nőkön rövid szoknya és ujjatlan felső.Hajnali kettőre az is kiderült, miért. Hullani kezdtek a ruhák. A nők deréktól fölfelé már csak az álarcukát viselték a