T1z3nhárom [antikvár]

ELŐSZÓ Egy csípős decemberi délutánon, tíz perccel öt után, Joshua Kane kilapított kartondobozokból összerakott fekhelyén hevert a manhattani Büntetőbíróság épülete előtt, és egy ember meggyilkolását fontolgatta. Nem csak úgy általában. Konkrét elképzelése volt arról, hogy ki lesz az. Igaz, előfordult, hogy amikor mondjuk, a metrón utazott, vagy a járókelőket figyelte, Kane néha eljátszott a gondolattal, hogy kivégez valami névtelen, kósza New York-it, aki épp akkor került a szeme elé. Talán a szőke titkárnőt, aki szerelmes regényt olvas a K metróvonalon, vagy a Wall Street egyik bankárját, aki esernyőjét lóbálva tudomást sem vesz róla, hogy Kane apróért koldul, esetleg egy kisgyereket, aki anyja kezét fogva kel át előtte a zebrán. Milyen érzés lenne megölni őket? Mi lenne az utolsó szavuk? Megváltozna a tekintetük, amikor elhagyják ezt a világot? Kane kellemesen beleborzongott az eshetőségek latolgatásába. Az órájára nézett. Tizenegy perccel múlt öt. Az utcát elborították az éles, hosszú árnyékok, ahogy a nappal alkonyatba váltott. Kane felnézett az égre, és örömmel látta, hogy a fény tompul, mint amikor valaki fátylat borít egy