Tagadható halál [antikvár]

Megkondult a harang. Doug Bentley összerezzent, kihúzta magát, és komor arccal nézett körbe. A hang hallatán, mintegy varázsütésre, síri csend támadt körülötte. Félbeszakadtak az anekdoták, elhallgatott a vidám csipkelődés, és már senkinek sem volt kedve mosolyogni. A hadsereg pénzügyi osztályának egykori őrvezetője és a körülötte felsorakozott bajtársak nem mulatni jöttek, komoly feladat várt rájuk. Doug az utóbbi másfél év alatt nem kevesebb mint negyvennyolc alkalommal állt díszsorfalat a városka főutcáján. Mindig összeszorult a szíve, amikor meghallotta az 1633-ban öntött harangot. A lassan, méltóságteljesen zúgó hang a halál és kíséretének közeledésére figyelmeztetett. A kisváros, a harangtorony, Szent Bertalan temploma és a főutca különös jelentőségre tett szert Doug életében. Az elmúlt tizennyolc hónapban egyetlen reggelen sem kellett tűnődnie azon, mivel üsse el az időt estig. A rendszeres tiszteletadás keretbe foglalta életét, és nemes céllal ruházta fel a nyugdíjazás óta kissé unatkozó öregember hétköznapjait...