Tajgetosz, avagy kiáltás polgárságért [antikvár]

Borítója minimálisan kopottas, az előzéklapon ajándékozási bejegyzés.
Szalay Károly új könyve igazi különlegesség. Történelem vagyis múlt, napi politika azaz jelen, de a fontoskodás és a szokásos nagyképűsködés ellen szinte minden írása be van oltva szatírával, humorral, maró iróniával. A szatíramentes kivétel azonban erősíti a szabályt, mert olyan logikával és gondolatvezetéssel tárgyalja a múltat vagy a jelent, hogy az bőven felér az ésszerűség látszatában tetszelgő ésszerűtlenség komikus leleplezésének. Ilyen például az az elmefuttatása, hogy miért nem románok a Hunyadiak. A történelem és a nyelvtudomány érveit úgy rakja össze, hogy az ellenvélemények bugyutasága több mint mulatságos. Történelmi esszéinek összefoglaló címe: Fele is igaz. Szalay mindig azt a másik felet írja meg, amiről rosszhiszeműen vagy tudatlanul megfeledkeztek a vitapartnerek és a vitatott állítások. Ettől válnak izgalmassá még azok az elvont fejtegetések is, amelyek Pompeji végnapjairól szólnak és a halott város olyan titkait fedik föl, amiről széles körökben eddig nem volt tudomásunk. - Szokásunk, holmi nyugati kultúrfölényt emlegetni honfoglaló őseinkkel szemben, holott a bizánci császár magyar hordozható fürdőkádat vitt magával útjaira. És igazán meglepő dolgokat tudunk meg a Szent István korabeli, vagy még korábbi iskolázásról, meg arról, hogy miért volt, vagy nem volt, egyetem Veszprémben Szent István és az Árpádok uralkodása alatt. Múltunk a jelenben ciklusa a múlt és a jelen összefüggéseivel úgy foglalkozik, hogy jelenünk minősítéséhez a történelem görbe tükrét tartja elénk. Középosztályunk vergődése, szellemünk és szellemi életünk legatyásodása, gondolkodásunk elszegényedése, fogalomzavaraink, politikai életünk abszurditásai e tükörben meglehetősen riasztó képet nyernek. A Grimasz a történelemmé váló jelen szatírája. Főleg az 1995-ös esztendő eseményeit karikírozza maró gúnnyal, de ez a gúny nem az olvasó szemét csípi, hanem korunk antihőseiét. A szatíra egyben konzervál is, amint az köztudott, és az oly gyorsan jelentéktelenné vált figurák is múzeumi leletté válnak a szarkazmus-pácban. Sajnos, bizonyos jelenségek és alakok túlélték azt az egészséges elmúlást, és most is, talán holnap is nyomasztanak bennünket. Erről szól a múlt, a jelen és a humor hármas könyve.