Találkozás [antikvár]

Benedek András a honvéd zenekar dirigense úgy vélte, hogy - ami biztos, biztos - jobb lesz levetnie az uniformist. Hivatalosan nem szerelt le, de csendben visszavonult, kisfiával és a feleségével átmenetileg az egyik, vidéken élő testvéréhez kéredzkedett be. Az ijedelem csak pár hétig tartott, aztán maga sietve visszatért a fővárosba, nehogy a lakásukba beköltözzön valaki, bár a jó szomszédok vállalták az őrzését.Kiderült, hogy már keresték. A zenekar tagjai lassan előkerültek, és a helyi szervek igényelték a közreműködésüket ünnepélyes alkalmakkor. Visszatért a családja is, annál is inkább, mert ősszel iskolás korú lett a kis Benedek, amit mindhárman fájdalmasan vettek tudomásul.A lakáshelyzetet illetően rossz hírek jártak; egyre több ismerőstől hallották, hogy a nagyobb lakásokba társbérlőket költöztetnek. Kapóra jött sógora jelentkezése: kibombázták, befogadnák-e őt a feleségével, amíg nem találnak valami megoldást. Egyelőre az maradt meg, ami rajtuk van. Ók is csak szerencsével úszták meg, mert bár jobbára az óvóhelyen tartózkodtak bombázások idején, ezúttal azonban nem érkeztek haza a légiriadóra -máshol bújtak meg-, és mire haza érkeztek, már csak a romokat találták. Benedekék örültek a jövevényeknek, és nagyszerűen kialakult ötük együttélése.