Támadnak az UFO-k! [antikvár]

- Rendben van - mondta az asztalon ülő - bár nem győztél meg, de áruld el nekem, hogy ki döntené el, ki marad élve. - Mondjuk, egy számítógép. - Bolond! - Őrült! - Rossz vicc! - Hülyeség! - Nem is olyan hülyeség - gondolta Nat -, és már egyáltalán nem bánta, hogy nem Pinky vigasztalásával tölti az estéjét. - Kegyetlenség! A zűrzavar lassan lecsillapodott. Nem is annyira agresszivitás volt mögötte, mint inkább rettegés. Ami persze valahol egyre megy. - Kegyetlenség, azt mondjátok. Az nem kegyetlenség, hogy minden évben körülbelül harminc-negyvenmillió ember hal éhen? Hagyni, hogy a világ teljesen szétzülljön? Az éhes, munkanélküli, genetikusan sérült beteg embertömegek teljesen bizonytalanná teszik még az utcai közlekedést is! - Igaz, így van - mormogott valaki helyeslően. - Engem is leütöttek és megerőszakoltak a múlt héten - sikította egy kerek képű, barna lány. - Maradtál volna otthon a fenekeden, minek sétálsz a sötétben - mondta röhögve a csavargó. - Örülj neki, drágám - vágta neki oda a göndör, fekete hajú lány.