Télvíz idején [antikvár]

Részlet: 1, FEJEZET Aquesta Van, akinek ügyes a keze, és van, aki szerencsés, de Csimbók abban a pillanatban rájött, hogy őt egyiknek sem lehet nevezni. Nem sikerült elvágni a kalmár erszény zsinórját, így csak állt ott, kővé dermedve, markában a bukszával. Jól tudta, hogy a zsebtolvajok törvénykönyve csak egyetlen érintést engedélyez, ezért korábban már két elhibázott próbálkozása után kötelességtudón beleolvadt a tömegbe. A harmadik hiba azonban azt jelenti, hogy ismét nem kap vacsorát. Csakhogy Csimbók gyomra túl hangosan korgott ahhoz, hogy eleressze az erszényt. Tétovázott, kezével a kalmár kabátja alatt. Újra próbálkozzam? A gondolat önmagában is őrültségnek tűnt, de az üres gyomrából feltörő zaj elnyomta a józan ész kiáltását. Végső elkeseredésében hátrahagyta az óvatosságot. A bőr furcsán vastagnak tűnt. Csimbók oda-vissza nyiszált, és lazulni érezte az erszényt, ám valami mégsem stimmelt. A következő szempillantásban rájött, mi a baj: az erszény zsinórja helyett a kalmár derékövét vágta át. A rá akasztott fegyverek súlyától a bőrszíj kígyóként sziszegve csúszott le a kövér fickó pókhasáról, és végignyúlt a kockakövön.