Tűnj el napnyugtakor [antikvár]

I. fejezetÖrdögorom-telep első és második lakójaMr. Bend különös ember hírében állt. Én - akit szomszéddá válásunk legelső időszakában kitüntetett bizalmával - sokszor megfordultam: vityillójában" (ahogy látszólag szerény, de korántsem olcsón épült villáját nevezte); így nyugodtan tanúsíthatom: kevés nála bájosabb szenilis bohócot hordott a hátán ez a vén sziget.Régi igazság: lakva ismerni meg az embert. Nos, mi ketten -mint telepünk első lakói - hosszú hónapokig jóban-rosszban egymásra voltunk utalva itt az Ördögorom tövében. Ez a kétszázötven láb magas gránitszikla oly szálegyedül emelkedik ki Nyugat-Wales tengerparti lankái közül, mintha egy óriás felejtette volna a víz szélén öblös nyakú csalétkes edényét. Földtörténeti keletkezéséről - jobb híján - sokat vitatkoztak neves honi és még nevesebb külhoni geológusok, de minden okoskodásuk ellenére (miszerint ilyen domborzati alakzat eo ipso nem létezhet), de facto, az Ördögorom ma is szilárdan áll.Nagyanyáink korában még hitele volt mifelénk Flygirl, a repülő sellő mondájának, aki holdtöltekor az orom tetején szárítgatta sókristályoktól csillogó testét. Itt fonta copfba végtelen hosszú aranyhaját, amelyet napnyugta után a tenger tükréről göngyölített fel, és csábította magához az elbűvölt halászlegényeket és matrózokat, hogy ezen a sziporkázó fonaton kússzanak fel hozzá. Akadt, aki felküzdötte magát a sziklafennsík pereméig, már-már érintette is a tündért, de