Tűzgolyó [antikvár]

Akkor túl járok már a fordulón, látom a cellát... És a cellában van valami - elsőre nem is bírom kivenni mi - nézem csak erősen - mi az. Egyszerre világosan látom. Előrejön a rács mögött, és látom. Ez egy nő! De nem igazából. Torkom száraz, szeretném beletömni öklömet, mert hallom már, hogy én is motyorgok-bugyorgok, akár ő, ha szám be nem tömöm rögtön. Ez a nő halott. Halott, igen. Tagjai elszenesedtek, mint egy fa holt ágai. De azért mozognak. A nő mozog. Ez itt - mozog. A nő most a rács felé közelít. Lassan, csoszogva. S hull közben darabokra, mint a pernyévé vált papír, még most is, ahogy jönne felém. A szemem guvad, mintha ki akarna bukni a koponyámból, annyira nézem ezt, hátrálnék is, de odagyökerezett most meg a lábam, állok a kosárral.