Urilány nem gyilkol [antikvár]

Részlet a könyvből:"Meg voltam-e rémülve? Meg bizony. Olyan zavart lélekkel bambultam az ebédlő hajnali ködtől párás ablakából a rendőrök után, hogy ha valaki el akarta volna hitetni velem, hogy Piroska vagyok és ép az imént kérdeztem a farkastól, miért olyan hosszúak a fogaid, nagymama? hát szó nélkül elhiszem neki. Amellett öntudatomnál voltam, tisztában azzal, hogy én, Cadwallader van Garter, én vagyok. De a borzadály vacogó idegroncsként hagyott Bailey Helén ebédlőjében.A van Garterekre senki sem foghatja rá, hogy nyúlszívűek. Alkmaar sáncain verekedő Henrik ősömtől kezdve minden van Garter megállta a helyét és igen komoly veszedelemben kellett forognia, hogy a bátorsága inába szálljon. Nem állítom, hogy mind hősök voltak, de jó verekedők, akiknek vérét pezsdítette a fülük körül sípoló golyók halálmuzsikája."