Vallomás bűnügyben [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Pár napja csak, hogy elhatároztam: Öngyilkos leszek, ezzel a kétüvegcsényi Tardyllal, amely itt álldogál a spirálfüzet mellett, nem messze a petróleumlámpától, pislákoló fény küzd a tanyasi konyha sötétjével, néha győztes, de többnyire vesztes, félhomályban a kredenc, a lóca..., s ahol győztes: az én mellső részem, író kezem (benne a toll), a spirálfüzet telő lapjai, sor kerül sor alá, gyűlik, terjedelmesedik a Vallomás: leírása annak, hogy hogyan s miként lettem gyilkos és áldozat. Este van, idebenn is meg odakünn is, a tanyaudvar és a nádfedél felől apró koccanások hallatszanak, körben és felettem a sejtelmes, de csendes kunsági éjszaka s a Hold, az átkozott! Meg kell halnom. Bűnös vagyok. De... előbb meg írom ezt a Vallomás-t. Ez lesz az utolsó irat, amelyet elkészítek. A feltételek adva, petróleum (annyi még van), lámpabél, némi tüzelő, egy aránylag fűthető tanyasi konyha, egy fél-kemence (lásd később), asztal, szék, 4 db kékfedelű spirálfüzet, golyóstoll, valamint kenyér, fehérszalonna, egy demizson bor, ennyi elég, bőven elég a jövőre nézve.