Vámpírhoroszkóp [antikvár]

ELŐHANGAz éjszaka kellős közepén ébredt. Csatakos volt az ágyneműje. Halk, undorodó nyögéssel vált el tőle, ágya szélére ült, tenyerébe temette arcát, és megborzongott. Könnyű szellő lebbentette meg a függönyt, a szobában egy pillanatra valamivel erősebb lett a holdvilág.Felállt; fiatal és hibátlan testén megcsillant a veríték vékony filmje. Megcsóválta a fejét, és azon gondolkodott, mi történhetett vele. Ha álmodott volna valamit, arra ilyenkor még emlékezne. Sőt, később is; mert amikor rájött, hogy az álmokat egy idő után elfelejti, füzetet és tollat készített oda az ágy fejéhez, hogy pár mondatban azon nyomban rögzítse őket. Már két füzet tele volt, de nem tudta, mihez kezdjen velük, mert a mondatok, amelyek leíráskor oly frenetikusnak hatottak, utóbb banálisnak tűntek, vagy befejezetlenül lógtak a semmiben.A telő hold a fák karmos ágai közül leskelődött, mint valami rosszindulatú kukkoló, s ő teljesen ébernek érezte magát. Az ébresztőóra számai pirosan világítottak. Hajnali kettőre járt. El kellett döntenie, mit csináljon reggelig, vagy amíg vissza nem alszik. Erőteljes kézmozdulatokkal felfrissítette verítéktől nyirkos párnáját, majd kitette a párkányra, hadd szellőzzön.Nem volt kedve villanyt gyújtani. Noha nem értette, mi történik vele, abban biztos volt, hogy valami történik.