Varázslat kaméleonnak [antikvár]

1. FEJEZETXÜNTHEgy barna kövön egy kis gyík sütkérezett. Ahogy az emberek közeledtére fenyegetve érezte magát, lódarázzsá alakult át, aztán bűzbogárrá, aztán tüzes szalamandrává.Bink elmosolyodott. Ezek nem igazi átalakulások voltak, A gyíkocska a veszedelmes kis szörnyetegeknek csak az alakját vette magára, a lényegüket nem. Továbbra sem tudott szúrni, bűzölögni vagy égetni. Egy kis kaméleon volt csupán, aki mágikus úton képes volt a valódi veszélyt jelentő lényeket utánozni.Mégis, amikor a kis kaméleon baziliszkusz alakot öltött, olyan ádázul nézett Binkre, hogy a fiú jókedve hirtelen elillant. Ha a rosszindulat ölni tudna, Bink ott helyben holtan esett volna össze.Aztán hirtelen hangtalanul lecsapott az égből egy foltos sólyom, és csőrébe kapta a kaméleont, A gyík megrándult és vékony, cincogó segélykiáltás tört fel belőle - aztán ernyedten lógott ki a felszálló sólyom csőréből. Döglött volt, minden látványos trükkje ellenére. Mialatt Binket akarta elijeszteni, egy másik ellensége elragadta.Ez a felismerés ott visszhangzott a fiú tudatában, A kaméleon ártalmatlan kis állat volt - de a xanthbeli vadon nagy