Végső fázis [antikvár]

Első fejezet - Mars, Melvin. A börtönben minden alkalommal, minden körülmények között ebben a sorrendben használták a fogvatartottak nevét, és Melvinnek azonnal felelnie kellett, ha szólították. Még a vécén ülve is. Pont úgy, mint a hadseregben - bár Melvin sohasem volt katona. Ide sem jószántából került. - Igenis, uram! Itt vagyok, uram! Éppen szarok, uram. Hiszen máshol nem szarhatok, uram. Fogalma sem volt, miért így mondták a rabok nevét, és sohasem vette a fáradságot, hogy megkérdezze. A válasz egyébként sem számított volna. Ráadásul könnyen kaphatott volna a fejére egy gumibotütést valamelyik őrtől. Egyéb dolgok foglalkoztatták Melvint a Texasi Állami Fegyházban, Huntsville-ben. Vörös Falaknak nevezték a börtönt vörös téglákból épült falai miatt. 1849 óta működött, és ez volt a büszke állam legrégebbi büntetés-végrehajtási intézete. Kivégzőkamra is volt a börtönben. Marsot hivatalosan a 747-es számon tartották nyilván. Ugyanaz volt a száma, mint a repülőgépé. A siralomházban ezért ragasztották rá az őrök a Jumbo gúnynevet. Pedig Melvin nem volt nagydarab. Igaz, kicsi sem. A legtöbben felnéztek rá, bár ezt csak a testmagasságának köszönhette. Százkilencven centiméterre nőtt, és ez az átlagnál magasabbnak számított. Pontosan tudta, milyen magas, mert az NFL állapotfelmérésén minden méretére kíváncsiak voltak. Amikor rögzítették 9