Végtelen vetítés [antikvár]

amikor Goma tizennégy éves volt, levonult az apjával a város gyomrába, hogy megismerje a tüzet. A biztonságos városokban a tűz be volt tiltva. Az utcák, a falak, a lakások és a bútorok könnyű, olcsó és ellenálló, de rendkívül gyúlékony matériából készültek. Ha tűz érte, úgy égett, akár egy olajos, zselés szubsztancia. Az alvárosba egy fény- és levegőztetőkút falaiba vájt lépcsőn kellett leereszkedniük, az utolsó hat métert egy csomózott kötélen tették meg. Goma elcsodálkozott, mennyire kellemetlen volt megérinteni a talajt. A belső részeken, ahol lakott, nem viseltek cipőt, az anyag bársonyos tapintású volt, és most a sár, amibe meztelen talpával lépett, hidegnek és ragadósnak tűnt.Goma nem túl régen, már kamaszként kereshette fel az alvárost: a csomózott köteleken való fel-le mászás némi izomerőt igényelt. Az apja szilíciumvágóként dolgozott, munkája miatt tüdőbetegségben szenvedett, így Gomát gyerekkorában sem tudta a vállára emelni, pedig a fiú barátai apjukkal régóta lejártak a föld gyomrába. Goma türelmetlenül várta ezt az utat. Odalent olyasmit láthatott, ami hiányzott a belső szintekről: tüzet, állatokat - kutyákat!igazi fegyvereket és a földből sarjadó növényeket. Ott dolgoztak a kovácsok, ami egyébként illegális tevékenységnek számított, akárcsak a többi: a hulladékárusok, a hajóbontók, az állatkereskedők, a kábító növények termesztői mind megtalálták a helyüket a Csatorna-vásáron.A tűz nem okozott csalódást Gomának. Elbűvölték a táncoló lángok, ahogy fényt vetettek a fújtatóval ügyködő kovácsok arcára. A meglepetéstől eltátotta a száját, majd könyökével megbökte apját.lylgtele^vetítés009]