Velem Velencében [antikvár]

Az egyszerű, kék nyári ruhát és szandált viselő fiatal nő szemernyi félelmet sem érzett, amikor felszállt a Sanghajból a Tajhu-tó partján fekvő szucsouba tartó emeletes vonatra. Az álomszép táj több mint hatvan százalékát víz borította, melyet lankás dombokkal szegélyezett szántóföldek vettek körül. Az ősi várost kecses hidakkal átívelt csatornák szelték át. Zöldellő ösvények, több évszázados pavilonok és négy dinasztiára visszanyúló, híres kertek tűntek fel mindenfelé. Nem csoda, hogy Marco Polo "a Kelet Velencéjének" nevezte Szucsout. Az utazás mindössze kilencven percig tartott, de amikor megállt a vonat, Ana csüggedten látta, hogy esik az eső. Az időjárás szeszélyes errefelé, ezért szerencsére volt nála esernyő. Már bánta, hogy szandálban és nyári ruhában jött el, és gyorsan taxiba szállt. Úti céljához érve fizetett. Kinyitotta az esernyőt, és végigsétált a csatorna mentén a macskaköves úton. Késő volt, senki sem járt arrafelé. Az eső már zuhogott, a sötét felhők, a szürkület, a szénszürke víz és a lombos fák miatt minden sötétebbnek és kihaltabbnak tűnt, mint szerette volna. Hirtelen nyugtalanság töltötte el, körülnézett, de nem látott senkit. Nyári szandálja hangosan csattogott a síkos, nedves köveken, miközben a találkozó helyszínére igyekezett. Az esernyő védelmében, leszegett fejjel, a nyirkos levegőtől borzongva észre sem vette a mögötte surranó alakot, aki igyekezett a fák árnyékában maradni. Ana megtorpant a velencei társaira hasonlító, boltíves hídnál, ajka körül félmosollyal körülnézett. Nem hallotta a puha léptekkel közeledő alakot. A férfi erős ütést mért a térdhajlatára. Ana elterült a földön. A koponyája nagyot csattant a kövön, elsötétült a világ a szeme előtt. Elvesztette az eszméletét. A férfi a csatorna pereméhez vonszolta, és belökte a vízbe. Csobbanás hallatszott, majd sietős léptek tompa koppanását verte vissza az ösvény. A zuhogó eső hamarosan a vér legapróbb nyomát is elmosta az útról. Tökéletes gyilkosság volt. Másnap reggel kicsit lejjebb, a nádasba akadva találták meg Ana nyári ruhás, vízen lebegő holttestét. A halálát balesetnek nyilvánították: elcsúszhatott a síkos kövön, nyilván beütötte a fejét, az eszméletét vesztette, és a csatornába zuhant; megfulladt. Fényes szertartás közepette temették el a gazdag Jüan család sanghaji sírhelyén. Jóképű, fiatal, amerikai férje, Benett Jüan összetört szívvel zokogott, de a kínai család a gyász ellenére is nyugodt és méltóságteljes maradt. Micsoda tragédia, mondogatták a gyászolók. Milyen kedves lány volt, boldog házasságban élt, és mindene megvolt, amiért érdemes élni. Különben is, mi a csudát kereshetett Szucsouban?