Vér a síneken [antikvár]

A MEGÉGETTAz élete annyit sem ért, mint ha köpne egyet a zuhogó esőben.Már két hete héderelt a 7. utcai híd alatt, szívta a bagót, és aludt a lassú sodrású Los Angeles River mellett. A száraz hőség fojtogató nappalain és a kék neonfényes éjszakákon át hallgatta a felette morajló forgalmat, és azon tűnődött, hogyan szabadulhat meg az ember az emlékek nyomasztó súlyától.Újra meg újra elképzelte, hogy felmászik a híd omladozó pilonjaira, egyenruháját gondosan ráteríti a korlátra, aztán meztelenül kisétál a sztrádára, hadd söpörjön át rajta a morajló forgalom.Tizenöt nap elteltével, mikorra elhatározásra jutott, a hídon állt, amikor megcsörrent a telefonja. A nője hívta Denverből.-Hiányzol, Tucker. Kérlek, gyere haza!-Nem tudok - felelte. - A gonosz ellepte minden porcikámat, és semmi másnak nem maradt már hely.-Kérlek, Tucker! Szeretlek. Gondolkodtam azon, amit mondtál. Semmi más nem járt a fejemben. - Rövid szünet, és a férfi hallotta, ahogy a nő levegőt vesz. - Hozzád megyek. 7