Veszélyzóna [antikvár]

ELŐSZÓ Nehéz napok jártak a Dzsamáhirijja Biztonsági Szolgálat (JSO), Muammar al-Kaddáfi rettegett titkosszolgálatának egykori ügynökeire. A JSO azon tagjai, akiknek sikerült túlélniük az otthoni forradalmat, mindenfelé szétszóródtak és bujkáltak. Rettegtek, hogy kegyeden és brutális múltjuk egy nap utoléri őket. Miután Tripoli egy évvel korábban a nyugatiak által támogatott felkelők kezére került, a JSO-ügynökök egy része Líbiában maradt. Abban bíztak, hogy megmenekülhetnek a megtorlástól, ha megváltoztatják személyazonosságukat. A módszer csak ritkán működött, mert mindig akadtak olyanok, akik tudták a titkukat, és boldogan adták át őket a forradalmár fejvadászok kezére. így akartak elégtételt venni sérelmeikért, vagy elnyerni az új garnitúra kegyét. Kaddáfi Líbiában maradt besúgóit, akárhol bújtak is, előbb-utóbb mind becserkészték, megkínozták és megölték. Pontosan azt kapták, amit megérdemeltek, bár a Nyugat táplált némi naiv reményt, hogy a lázadók hatalomra kerülése után tisztességes bírósági eljárás keretében lakolnak majd meg a múlt bűneiért. De nem így történt. Kaddáfi halálát kicsivel se követte több könyörület, mint amennyi megelőzte. Régi főnök, új főnök: egykutya. Az agyafúrtabb ügynököknek sikerült elhagyniuk Líbiát, mielőtt még elfoghatták volna őket. Néhányan más afrikai országokba szöktek.