Viccek Sztálinról, Rákosiról és Ceausescuról [antikvár]

A vicc korunknak egyik legnépszerűbb szellemi terméke. Bár szóbeli változatai szinte játszi könnyedséggel gyűjthetők, e műfaj mégis sokáig valósággal mostohagyermeke volt a kutatásnak: így a "szelídebb" vicceket egyszerűen csak lenézték, de már az "erősebb" szexuális vagy politikai jellegűektől illendőségből vagy félelemből nemegyszer tartózkodtak. Csak kevesen gondoltak arra, hogy míg a viccek egyenként megnevettetnek, nagyobb tömegben viszont a közgondolkodás kifejezői, a közhangulat fokmérői, és egyúttal az élet elviselését is megkönnyíthetik. Mindez elsősorban a közéleti (gazdasági-politikai-kulturális) viccekre vonatkozik, de épp ezek gyűjtése-közzététele ütközött sok helyt, sokáig különféle akadályokba. Ez az alábbi vizsgálódás is rajtam kívül álló okokból késett. Egy évtizedig még csak alkalmilag jegyezgettem, de 1954 nyarától már rendszeresen gyűjtöm a magyar közéleti vicceket. (Mivel Sztálin 1953. márc. 5-én hunyt el, a róla szóló viccek zöme halála után került feljegyzésre.) 1987 végéig összesen 5054 szövegváltozatot írtam fel. Mivel a népszerű viccek rövidebb-hosszabb időközönként visszatérnek-felújulnak, az önálló típusok száma természetesen jóval kevesebb, mint a változatoké; nem számítottam ki még pontosan, de úgy 1200-1500 között mozoghat.