Világvége márciusban [antikvár]

Hátsó előzéklapja kissé sérült.
... - Adja ide azt a kályhacsövet! Benne van a lövedék? - A Galaxy nem menekülhet, uram! Robinson tábornok felállt, vállára vette az elhárító rakétát. Előtte hirtelen kigyúltak a leszállópálya két oldalát jelző fények hosszú füzérei. A másodpercek a végtelenbe nyúltak és égettek, mint a pokol tüzei. Most húzott el felettük a Galaxy, hajtóművének sivítása csaknem megsüketítette őket. Benne volt a célkeresztben a gép. Robinson megnyomta az indítógombot, a "kályhacső" megrándult a vállán, az infravezérlésű rakéta útjára indult. Mindketten a földhöz lapultak, a talaj remegett alattuk a detonációtól. A Galaxy nem érte el a kifutópályát, belefúródott a földbe, égre csapó lángnyelvek törtek ki belőle... ... Kennington hálás mosollyal nézett Nicholsonra, miközben szabad jobb kezével előhúzta szmokingjából a hosszúpengéjű finn vadászkést, s villámgyors mozdulattal beledöfte Nicholson bordái közé. Aztán elölről vágta bele a kést a mellkasába és hirtelen ellökte őt maga mellől, nehogy egyetlen vércsepp is beszennyezze a ruháját. Micholson hanyattesett a járdán, revolvere után kaparászott, de már nem volt erő a kezeiben. Tágranyílt szemekkel meredt a föléje tornyosuló Kenningtonra. A gyengén szitáló fényben még látta az arcát és hallotta a szavait is: - Megkaptad, te rohadék! A blöffért! Rajtad múlt, hogy nem tudtuk kirobbantani a háborút...