Vörös szőnyeg [antikvár]

Szerelem és önzés, hivatás és karrier. A megalázó érzelmi háromszögben vergődő főhős ünnepelt színésznő, akinek ellentmondásos élete felkavaró érzéseket és emlékeket hív életre. Sikeréhes művészek és politikusok a szőnyegen, társadalmi kényszerek és elvárások a szőnyeg alatt. Tisztességesnek maradni a művészetben, a politikában, a szerelemben - lehetséges ez ma? A különleges írói érzékenységgel és keserű közéleti tapasztalattal megírt történet egy olyan színésznő küzdelméről szól, aki a politika ingoványos területére téved. Megtalálja-e a boldogságot, élete tragédia vagy egy nagyszerű felemelkedés kezdete-e? Erről szól a politikusíró Lévai Katalin második, sodró erejű regénye, mely témáját és hangvételét tekintve talán még a nagy sikerű Párnakönyvnél is merészebb. Az üres kádban feküdt, fehér habfoltokkal a testén, nedves tincsei az arcára tapadtak. Moccanni sem bírt, karja, lába, mintha ólomból lett volna. Pislogott, és megpróbálta nyitva tartani a szemét. Műanyag játék kacsa nézett rá a sarokból. A fekete dugó ferdén lógott a lánc végén, csak félig zárta el a lefolyónyílást. Megmozdította a lábujját, a lánc megcsörrent a zománcon. Megpróbált megkapaszkodni a kád peremében, de nem tudott fogást találni. Csak a harmadik próbálkozásra sikerült felülnie, de akkor már annyira fázott, hogy hallotta a foga vacogását, ami távoli madárszárnycsattogásra emlékeztette. Minden erejével azon volt, hogy kitápászkodjon, de az izmai annyira elgémberedtek, hogy eszük ágában sem volt engedelmeskedni. Magányos részeg a fürdőkádban. Nem jön senki, hogy kihúzza. Ez a pőre igazság.