A szavak elviselhetetlen könnyűsége [antikvár]

Ajándékozási bejegyzéssel.
Vásárhelyi Mária azon kevés közíróink egyike, aki a tovább élő kádárizmus elkötelezett és elszánt kritikusa, jelenjen meg ez a kárhozatos örökség akár a szabad választások után összeült első Országgyűlés ügynöktörvényében, (...) akár az első szocialista-szabad demokrata kormány idején született, égbekiáltóan rossz médiatörvényben, akár a Fidesz-hatalom "politikai esőembereinek" az egész állami intézményrendszert devalváló nyomulásában (...). Valójában az új magyar demokrácia égbekiáltó mulasztásairól, sőt bűneiről van szó, hisz az a demokrácia, amely ki akarja iktatni működéséből a nyilvánosság ellenőrző szerepét, nem méltó arra, hogy demokráciának nevezzük. S bár igaz, hogy a Fidesz-hatalom, amely politikai stratégiájába tudatosan bekalkulálta, "hogy az emberek többségének ma nem fontosak a liberális demokrácia azon alapértékei és alapintézményei, amelyekre a rendszerváltás egész folyamata alapozódott", megtoldva ezt azzal a sugallattal, hogy a demokratikus jogállamiság, illetve a rend, a biztonság és nemzeti érdekek "csak egymás rovására érvényesíthetőek", azért a rendszerváltás utáni valamennyi kormány és valamennyi politikai erő tanúságot tett a maga "politikai autizmusáról", azaz arról, hogy adott esetben a saját világukon kívüli tényezőkkel és erőkkel képtelenek a kommunikációra. Pályi András