A történelemben [antikvár]

"A magyar nép - bár gyűlölte a kommunizmust és az orosz megszállást - személyes hálát érzett Kádár iránt (...). Ez a história nálunk tulajdonképpen háromszor is lejátszódott: először Ferenc Józsefből, 1849 ifjú, de annál kegyetlenebb hóhérából lett néhány évtized leforgása alatt a pártok felett álló, hőn szeretett császár, Magyarország királya, olyannyira, hogy nálunk egészen az I. világháborúig nem volt republikánus baloldal; másodszor Horthy, végül pedig Kádár járt ugyanígy. Kell, hogy legyen valami a történelmünkben, ami ebbe az irányba hat, mert ez a kontinuitás különben érthetetlen volna" - mondta Vásárhelyi Miklós még a nyolcvanas évek elején egy vele készült interjúban. A furcsa „történelmi kontinuitás" megértetését célzó gondolatkísérletei közül válogattunk írásainak e kötetében. Az erre vonatkozó tanulmányait, esszéit, beszédeit, az interjúkérdésekre adott gondolatébresztő válaszalt gyűjtöttük össze. Nem az egyes írások műfaját tekintettük tehát irányadónak, hanem a problematikájukat állítottuk a könyv centrumába, A válogatás alapelve az volt. hogy ha a magyar politikai kultúra csakugyan eltér az euró-atlanti értékek szokványos viszonyítási pontjaitól, mi következik ebből az ő történelemértelmezésére nézve. És ha utólagos történeti rekonstrukciója megállja a helyét, milyen személyes vonzalmak és taszítódások irányították életének egyes korszakaiban? Mely civil és politikai magatartástormák hatottak kedvezően Vásárhelyi Miklósra, milyen kulturális - irodalmi, zenei, képzőművészeti - értékekre hagyatkozott, hogy megőrizhesse ép ítélőképességét és jó ízlését.