Demokrácia - kereszténység - humanizmus [antikvár]

Előszó: Amikor egy nemzet jelenének sorskérdéseivel küszködik és jövő boldogulásának új lehetőségeit kutatja, olyan fogódzókat keres saját múltjában és környezete történelmi tapasztalataiban, amelyek talán megóvhatják az újabb tragédiáktól és útvesztésektől. Ez a jelen és jövő kétségtelenül az európai kulturális, gazdasági és politikai közössége való újraintegrálódás révén lesz csak olyan, amely biztos demokráciát, szociális biztonságot adó gazdasági fejlődést, s az emberi szabadságjogok minél teljesebb kibontakozását teszi lehetővé. A viharos 20. századi magyar történelem egyaránt kínál példákat és tanulságokat az európai emberi és társadalmi közösséghez való illeszkedésre épp úgy, mint az abból való - tegyük hozzá erőszakos - kiszakítási kísérletekre. A magyarság és európaiság, a kereszténység és humanitás, a szociális igazságosság és politikai demokrácia szerves egységét kevesen képviselték olyan koherens filozófiával, politikai magatartással és egyéni példaadással, mint dr. Giesswein Sándor győri kanonok, pápai prelátus, a hazai keresztényszociális mozgalom és eszmekör Európa-szerte nagy tekintélynek örvendő vezéregyénisége. Giesswein Sándor örökségéhez mindig akkor fordult a magyar keresztény közélet, amikor a kialakult gyakorlat: a hatalomhoz való kötődés vagy akár a vele való konfrontációk sorozata egyféle zsákutcába torkollott, és konstruktív alternatívák keresése vált lehetségessé és szükségessé. Így volt ez már az 1930-as évek második felében, amikor a keresztény-nemzeti Magyarország kereszténytelenségével és antiszociális konzervativizmusával fordult szembe a népben gyökereit kereső keresztény közélet. Majd pedig az összeomlás után, 1944-45 folyamán megint csak Giesswein Sándor öröksége kínálkozott megtermékenyítő eszméivel ahhoz, hogy feledve és elutasítva a korábbi korszak álkereszténységét, egy valóban korszerű, valóban demokratikus és szociális, a nemes liberalizmus eszméit is magába integráló kereszténydemokrácia bontakozzon ki a magyar földön. Egy olyan igazi kereszténydemokrácia - ami Barankovics István és eszmetársai programja volt -, amely tőlünk nyugatra Adenauer, Schumann és De Gasperi életműve nyomán megteremtette a szociális piacgazdaság boldogabb Európáját.