Én, mint blogger [antikvár]

Kedves Olvasóim! Ne lepődjenek meg: valóban bloggerként jelentkezem. Tizenöt kötettel, száz szaktanulmánnyal a hátam mögött ez akár még meglepő is lehet Önöknek. Megkérdezhetik tőlem: 1-2 oldalban ugyan mit lehet kifejteni a politikáról? Nem felszínes ez, húsz-harminc, vagy akár kétszáz oldalas fejtegetések után? Meg fognak lepődni: meggyőződésem, hogy a 21. században szükség van erre a kifejezésmódra. Miért? Azért, mert az olvasó és érdeklődő emberek - akikhez szólok - az internet és a médiumok segítségével rengeteg információ birtokában vannak, s nekik nem kell mindent a-tól z-ig elmagyarázni. Nem kell a kályhától elindulni, mert az untatja őket. Nem kell szájba rágni, mert ismerik a tényeket. Hanem, amire az olvasó és gondolkodó ember vágyik a napi információ-forgatagban, az nem más, mint az értelmezés. A lényeglátás. A napi események elhelyezése a szélesebb összefüggések rendszerében. Ha tetszik - hiszen filozófus is volnék, nem csak politológus - a holisztikus megközelítés érvényesítése, akár két oldalban is. Hogy a hírek, a jelenségek ne váljanak egyformává, súlytalanná, hogy el tudjuk választani magunkat a dolgoktól, hogy azok ne szippantsanak be bennünket. Hogy függetlenek maradjunk és autonómak. És, hogy ez működjön, a bloggernek vállaltan minősítenie, értékelnie kell, mert értékeket hordoz, értékekből indul ki, s ezt nem szégyelli, mert ember és érték egy és ugyanaz. Érték nélküli ember és elemző nincs. Szóval valami ilyesmi a bloggerség a 21. században: közös tudásra alapozott lényeglátás, szenvedélyes érték-vállalás, a jelen világhoz alkalmazkodó, lehető legkevésbé fárasztó formában: tömören és célratörően. 2013 januárja óta van blogom az mno.hu-n, s hetente jelentkezem bejegyzéseimmel.  Köszönet az mno.hu-nak, hogy lehetővé tették 2014. szeptember végéig megjelent írásaim együttes publikálását. Most már csak az kell, hogy Kedves Olvasóim is kedvüket leljék bloggerségemben.