Ígéretek 7 - Antológia [antikvár]

Előszó Ahogy a világűrben, ki tudja, hogyan és honnan összegyűlt hidrogénatomokból csillagok, Napok születnek, rendszerként ködökké állnak össze, úgy terem (magam sem tudom, hogyan) egy új Ígéretek. Itt van, együtt kering a csillagok koszorúja. Nem mind egyformán fényes; kor, tapasztalat, rutin, életfelfogás szempontjából különböznek. És mégis, hiába vannak esetleg fényévnyi távolságra egymástól, az én földi szempontomból egymás közelébe kerültek: egy-két lap, legföljebb két centi választja el őket egymástól. És egyik a másikának - és viszont - a vonzerejébe kerülve nagyobb, erősebb lesz, anyagot cserélhetnek, többek lehetnek. És akinek ez esetleg nem sikerül, az se bánja! Ő is ott ragyog a többi között.