Holocaust, elbeszélés, történelem [antikvár]

"Azt vélelmezzük, hogy folyamatos kölcsönhatás érvényesül a múlt és a jelen elbeszélései mint különböző valóságkonstrukciók hálója között. A "tények", "reprezentáció" és "történeti igazság", végső soron pedig a múlt valósága és a történeti elbeszélés "valósága" közötti referenciális kapcsolat csupán legitimációs hivatkozás: múlt és jelen közötti hatások nem egyirányúak (nem csupán a múlt felől mutatnak a jelen felé); végső soron a történettudomány jelen tárgyához, a megjelenítés formájához, referenciális és legitimációs viszonyaihoz, céljához, hatásaihoz reflektálatlanul viszonyuló formájában - minden adaptációs igénye és változtatása ellenére - végérvényesen elavult. Adatok sokasága bizonyítja, hogy a holocaust során elkövetett cselekedetek valóságosak voltak: a milliók halála nyomán támadt űr elég bizonyíték. A holocaustnak nevezett múltbeli eseménysorozat alkalmával megélt tapasztalat és az azzal kapcsolatos emlékezet minden formája tiszteletet parancsol, különös, megértő figyelmet követel. Másfelől úgy tűnik, hogy éppen ezen élmények megélt valósága és mélysége, szélsőséges politikai, morális és intellektuális hatása okán a történeti megjelenítés ellentmondásai a holocaust kapcsán élesebben mutatkoznak, mint más történeti események kapcsán."