Jelen [antikvár]

Fedlapja enyhén kopottas.
Kezdő szerző mohó szerző. Infantilis akvarista. Kevés vízbe sok halat. Elkönyörgött befőttesüvegbe ami belefér. Isten tudja, lesz-e ég befőttesüveg. Ami kimarad a cikkből, kimarad a világtörténelemből. Lehet, hogy pont ez hiányzik majd az emberi nem üdvösségéhez. Kezdő szerzőnek nincs ereje továbbhaladni mondandója elágazásainál. Lihegve befutja az összes ágat, folyvást liheg, folyvást eltéved. Haladó szerző nyugodt szerző. Nem csalják már el színes virágok a nagymamához vezető ösvénytől, mit Piroska-korában. Csak az ösvény közelében tarol. Ökonomikusan adagol vizet, halat, edényt. Ami nem való az egyike, majd belemegy a másikba. Az emitt megszakadt gondolatmenet majd folytatódik amott. Ha nem most, majd egyszer. Több nap, mint idea. Ami tartós, eláll. Ami kárba vész, azért nem is kár. Régi szerző mohó szerző. Már tudja. sok, ami megjelent, de kevés, ami jelen van, s kisebb az elhullás a kézirattól a megjelenésig, mint a megjelenéstől a megmaradásig. Mohóságában "össze-írja", amit szerte írt. A befőttesüvegből üvegkádba önti össze a halakat, elágazásonként összeilleszti a gondolatmeneteket és mohón lesi, lesz-e az utak rajzolatából térkép, az egyedekből élővilág, a gondolatokból gondolatvilág.